Be kell vallanom nektek valamit: amikor egy blogger versenyen megnyertem a Fiat tesztvezetést, és elhoztam néhány napra Pivokát a csodás matt khaki Fiat 500X terepjárót, eredetileg egy klasszikus, kis Fiat 500-as tesztvezetését kaptam volna. Én viszont kikönyörögtem, hogy a nagytesót hozhassam el. Hogy miért? Mert megalomániás vagyok, ha autókról van szó, de ezt meg is tudom indokolni: a biztonságérzet miatt. Ha kíváncsi vagy, sikerült-e ennek a tüneményes kisautónak elnyerni a szívem, olvass tovább.


Azóta volt nálam egy másik 500X is, és ajánlottak már 500-ast is, de őket - szégyenszemre - mindig visszautasítottam. Most végre megtört a jég, és néhány napra a birtokomba vehettem egy Fiat 500C Collezionet. A Collezione jelzőt nem véletlen kapta. Ahogy a divat változik, úgy újul meg szezonról szezonra ez az autó is, folyamatosan új arcát megmutatva ezzel. Szerintem irtó csajos kis autó ez, és számomra meglepő volt, hogy milyen sok Fiat 500 modellben látok férfi sofőrt. Nekem valamiért ez teljesen idegen, és fura, de az biztos, hogy a hölgyek számára igazi ékszer lehet ez az autó, főleg egy ilyen különleges kiadásban.


Nagyon nagy kétségekkel álltam hozzá ehhez a tesztvezetéshez, bevallom őszintén, kicsit negatívan, szinte biztos voltam benne, hogy nem fogom megkedvelni az autót, de valahol kíváncsi is voltam rá. A négy együtt töltött napba szándékosan terveztem hosszabb utakat is, mert bár főként városi cirkálásra találták ki ezt az autót, úgy gondoltam, el kell hagynunk a Budapest táblát ahhoz, hogy igazán összecsiszolódhassunk.


Sajnos az első nap megtörtént az, ami minden autótesztelő rémálma: az Arena Mall parkolójában lezúzták a kisautó popóját. A mai napig nem fér a fejembe, ki az a jóképességű, és hogy szerzett vajon jogosítványt, aki egy ekkora autótól nem tud kitolatni egy még csak nem is szűk parkolóhelyről. Így most már azt is tudom mi a teendő ilyenkor: feljelentést tettem a kerületi rendőr kapitányságon, ahol megnyugtattak, hogy kézbe veszik az ügyet. Igen ám, csak hogy elfelejtettek figyelmeztetni, hogy ki kell kérnem a pláza biztonsági kamerájának felvételeit, amiket 3 nap múlva törölni fognak. Számomra a "rendben, intézzük hölgyem", azt jelenti, hogy minden szükséges intézkedést innentől a rendőrség fog megtenni, és egy árva szóval nem mondták, hogy nekem kellene visszaslattyognom a biztonsági kamera felvételével. Mivel 5 nap múlva került ügyintézőhöz a feljelentésem, persze a felvételeket buktuk, az ügyet pedig lezárták, és kész.

Na de evezzünk vidámabb vizekre a bosszúság után: szerencsére szuper idő volt egész hétvégén, mikor nálam volt a Fiat 500C, így a városban szinte végig lehúzott tetővel mászkáltam. A kabriózás addiktív dolog, tényleg nagyon el tudja kapni az embert, óriási hangulata van szerintem. A Fiat 500 önmagában is megkapó és figyelemfelkeltő autó, ezzel a fehér-mentazöld fényezéssel és a krómozott részletekkel pedig az átlagosnál is gyorsabban a figyelem középpontjába került. Exhibicionistáknak ajánlom, mert biztos, hogy minden tekintet rá fog szegeződni az autóra és a sofőrjére, különösen ha lehúzott tetővel rója a köröket az ember.


Az általam tesztelt Fiat 500C Collezione modell 1,2-es benzines motorral és manuális váltóval érkezett hozzám. Emellett, ahogy már megszokhattuk, rengeteg extra felszereltséget is tartalmazott, amik megkönnyítették és kényelmesebbé, biztonságosabbá tették a vezetést. A kedvencem a telefontükrözés volt - már amikor működött. Valószínűleg ez főként a telefonomnak volt köszönhető, de csak az első és utolsó napon működött, a kettő közt egyszerűen nem akart összekapcsolódni a telefon az autóval. Jobb napjain azonban minden fontos funkció a 7 colos érintőkijelzőn jelent meg, így szinkronizálni tudtam a Waze-t és a Spotify-t, valamint felolvasta az üzeneteimet, amikre hangvezérléssel válaszolhattam is. A technikai okosságok mellett a visszagurulás gátló is olyan funkció, ami nélkül lehet élni, csak nem érdemes.

A lehúzható tető mellett a legjobban azt szerettem benne, hogy irtó könnyű vezetni, a kormánya pillekönnyű, és nagyon pici, mozgékony az autó. A motor azonban tényleg alkalmasabb városi autózáshoz, nem bizonyult ugyanis túl fürgének országúton a gyorsításoknál, előzéseknél, vagy a hegyi utakon, amikor a Mátrában kirándultunk. Így azonban legalább a hegyen is lehúzott tetővel tudtunk "száguldozni", ami elég jó élmény volt.


Sajnos a biztonságérzetem nem szökött az egekbe, beigazolódott a félelmem. A városban ez nem is okozott gondot számomra, de nagyobb sebességnél, a hosszabb távú utakon elég gyakran hasított belém egy kellemetlen érzés. A hatalmas tágas első ajtók bár kényelmes beszállást biztosítanak a hátsó üléssorhoz is, a B oszlop ezáltal jócskán a vezetőülés mögé kerül, ami nekem a mumusom.

Na de ha már a méretekhez eveztünk: a csomagtartó ránézésre icipicinek tűnik, mégis meglepően sok dolgot el tud nyelni. Jó, nyilván nem egy nagycsaládos autó, de tőle senki nem is várja ezt. Egy hétköznapi használathoz, bevásárláshoz, utazáshoz azonban bőségesen elég. Én gond nélkül belepakoltam egy 15 kg-s zsák kutyakaját, emellé pedig két kézipoggyász méretű kisbőröndöt és pár szatyrot. A hátsó üléssor hasonlóan pozitív csalódást okozott: utasként egy átlagos méretű ember kényelmesen, feszengés nélkül elfér, a térd és az első ülés közt bő 10 centi volt, amikor hátra ültem, hogy kipróbáljam.

Egy szó mint száz, napról napra egyre jobban megkedveltem ezt a kis bicolor fényezésű divatikont, és igazán fájt a szívem, amikor vissza kellett adnom a kulcsát a tesztvezetés nélkül. Tényleg nem hittem volna, de nagyon bele lehet szeretni ebbe a csöppségbe, ha felfedezed, mennyi praktikus megoldást rejt, és mennyire megkönnyíti a nyüzsgő városban az életed. Természetesen ehhez nagyban hozzájárult a nyitható vászontető, hiszen azt gondolom, ha valaki egy Fiat 500-ra ruház be, akkor ez egy olyan extra, amit nem lehet kihagyni belőle, ettől válik igazán imádni valóvá ez az élményautó.

A modell ára 3.599.000 Ft körül mozgott, jelenleg azonban ez a Collezione már nem rendelhető, csak a készleten maradt darabokra lehet lecsapni. Az idei limitált kiadás ehelyett a 120 Anniversary, amely az egész 500-as családon jelen van (500, 500x, 500L), idén ugyanis a Fiat márka 120 éves lett. Az 500-as modell 1957 óta van a piacon, azaz már több, mint 60 éve, és épp mostanság, július 4-én volt a születésnapja. A 120 Anniversary mellett pedig nem olyan régen megjelent a Dolce Vita kiadás is, ami számomra szerelem volt első látásra: a színvilág és a stílus hihetetlenül közel áll hozzám, a csíkos vászontető pedig telitalálat szerintem.

A hazai eladások tekintetében is rendkívül nagy népszerűségnek örvend, amit nem is csodálok. Ha kompakt, praktikus kis városi autót keresnék, ami stílusos, rengeteg extra funkciója van, akkor így a tesztvezetést követően bátran állíthatom, hogy annak ellenére is emellett döntenék, hogy hosszabb távú utak során nem feltétlenül éreztem magam benne maximálisan biztonságban - de ez teljesen egyéni, ez szerintem kevesekben merül fel.


Végül pedig hoztam nektek egy kis videót is, ami talán segít átadni egy picit abból az életérzésből, amit ez az autó adhat:

- Orsi