Az előző részben arról olvashattatok, mi az a 10 ok, amiért imádok szingli lenni (KATT, ha kíváncsi vagy). Arra gondoltam, összegyűjtöm az általam tapasztalt árnyoldalait is az egyedüllétnek. Menet közben kiderült, sokkal nehezebb 10 negatívumot összegyűjteni. Mivel az évek alatt a legtöbb problémát megtanultam egyedül megoldani, a férfiak által nyújtott funkciókat csak kényelmi szempontok miatt hiányolom az életemből.

1. Nincs saját bejáratú ezermesterem

Ha ki kell cserélni egy villanykörtét, be kell ütni egy szöget, össze kell csavarozni egy bútort, vagy addig kell kalapálni a zárat, míg az végül bekattan a helyére, akkor csak magamra számíthatok. Ilyen dolgok miatt azért nem mindig hívok szerelőt, viszont remek szerszámkészletet gyűjtöttem már össze a háztartásban felmerülő problémáknak köszönhetően.

2. Egyedül kell felcipelni a bevásárlást

Ezt a részt de utálom! És mindig megfogadom, hogy csak annyi dolgot veszek, amennyit kényelmesen haza tudok vinni, de persze többnyire két telepakolt ikeás szatyor a vége, meg egy bedurrant gerincsérv.

3. Nekem kell levinni a szemetet. Mindig!

Mert még ha felváltva kéne... De nem, 10/10 rám vár az az undorító zsák, ami mindig pont olyankor telik meg, amikor egyébként is sok holmival kell elhagynom a lakást, így nagyjából valahol a 8. polip csápomra tudom felakasztani, míg elküzdöm magam egy bőrönddel, két táskával, meg három szatyorral a kukákig.

4. A környezetem sopánkodik a szingliségem miatt

Ennek a témának egy komplett posztot áldoztam a blogon korábban, aminek továbbra is minden szavával azonosulni tudok. Így egyszerűen csak belinkelem nektek, hogy miért is olyan baromi idegesítő, amikor helyetted akarják eldönteni, mi lenne neked a jó. Ha elolvasnád, katt ide: 'Emberek! Miért nem lehetek nyugodtan szingli?'.

5. Létrára kell másznom, ha valamit el szeretnék érni

Pontosabban sámlira/székre létra híján. Bár legalább egy fellépőt már nagyon illene beszereznem, mert a hiánya viszonylag gyakran felüti a fejét. Nem vagyok túl alacsony, de azért a szekrény tetejét nem feltétlenül érem el még lábujjhegyen sem, az a hely viszont magas kihasználtsági faktort kap egy garzonban, így nem tudok lemondani róla.

6. Ha valamit lent hagyok, nem dobják utánam a galériára

Az egyik legrosszabb dolog, amikor a pihe-puha ágyba bevackolva jut eszembe, hogy lent hagytam:
- a telefontöltőm
- az ajakápolóm
- a kézkrémem
- a zoknim!
- zsepit a legnagyobb arcüreggyulladás közepette, amikor örülök, hogy egyszer is sikerült eljutni az emeletre. Ugrasztható pasi híján egy robotkarral is beérném mondjuk.

7. Nincs kivel kimozdulni

Oké, ez nyilván nagyon lesarkított állítás így, hiszen mire valók a barátok? Itt inkább arra gondolok, amikor este spontán kedvem támad étterembe menni, vagy hétvégén kirándulnék egyet, de ezek többnyire szervezést igényelnek, hogy a másik fél számára is működőképes legyen. Szerencsére se spontán, se kimozdulós nem vagyok túlzottan, így ez a probléma csak szökőévente egyszer merül fel de akkor bosszantó.

8. Néha jó lenne hozzábújni valakihez

Leszögezném, hogy nagyon ritkán érzem magam magányosnak, és őszintén szólva kb. ugyanennyiszer egy párkapcsolatban is képes vagyok rá, szóval nem mondanám azt, hogy ennek az érzésnek konkrétan a szingliséghez van köze. Ilyenkor viszont nincs ott egy váll, amihez hozzá lehetne bújni egy magányosabb estén, ami a párban élőknek megadatott.

9. Gyerek szempontjából kilátástalan az életem

Az én koromban - bármilyen hihetetlen ez még számomra is - néha a tudatalatti mélyéről felszínre szöknek a családalapítással kapcsolatos gondolatok. Ezeket párkapcsolat híján kénytelen vagyok ilyenkor elhessegetni. De őszintén szólva egyelőre sokkal inkább vannak túlsúlyban a szingliség mellett szóló érvek, mint a gyerek iránti vágyam. Szóval azért ne képzeljétek, hogy esténként a sarokban sírok azt mantrázva, hogy "gyereket akarok".

10. Anyagilag sokkal nehezebb egyedül, mint párban

Egyedül fizetem a lakbért, a számlákat, és egyedül kell félretennem autóra, lakásra, utazásra. Egyedül kell megteremtenem tehát mindent, ami fiatal nőként nem mindig olyan egyszerű. Alapvetően nem panaszkodhatok, de ha jobban belegondolunk, akár kétszer ennyiből is gazdálkodhat egy pár, és a költségek is arányosabban oszlanak meg (jó esetben persze...). Kárpótlásul viszont csak egy éhes szájat kell etetni, amire így azért néha hajlandó vagyok többet áldozni.

- Orsi