Lillafüreden két éve jártunk utoljára. Akkor Eger felől, autóval mentünk. Ez az út egy csoda volt, emlékszem rá, mennyire élveztem itt a vezetést. Gyönyörű lombkupolák alatt vezettek a szerpentinek. Felejthetetlen! Most azonban másik útvonalat választottunk: Miskolcról az erdei kisvasúttal mentünk.

Miskolc kb. 40 percre van a noszvaji nyaralónktól. Mikor megérkeztünk, a kisvasút állomása melletti lakótelepen parkoltunk.

Végállomás Bistorant - Miskolc legjobb étterme

Az indulásig volt még egy szűk fél óra, ezért beültünk a szomszédos Végállomás Bistorant teraszára egy kis frissítőre. A hely kívülről valóban egy egyszerű kis bisztrónak tűnik. Amikor azonban bementünk a mosdóba, leesett az állunk. Ez a hely valami gyönyörű volt! Annyira, hogy elhatároztuk, ha visszaérünk Lillafüredről, muszáj lesz itt ennünk valamit.

Ahogy az előző útinaplós posztból, ebből is kihagyom az étteremről és az ételekről való áradozást, hiszen az Édesmindegy blogon megírtam, és sok-sok fotót is mellékeltem hozzá. Kattintsatok ide, ha szeretnétek elolvasni: Rejtett gyöngyszem Miskolcon - Végállomás Bistorant.

Lillafüred

Az erdei kisvasutakat imádom, így most is nagyon élveztem az utat a hűvös erdőn keresztül. Kb. fél óra alatt értünk át Lillafüredre - de ilyenkor mindig elveszítem az időérzékem, mert csak bámulom a gyönyörű tájat. Igaz most néha azért ámuldoztam, mert Miskolcon belül is elég sokat ment a vonat, és rá kellett jönnöm, hogy ez a város nagyon csúnya. Bocsi miskolciak... 🙈😀

Ilyen fotója mindenkinek van szerintem, aki járt már Lillafüreden. Így hát nekem is kellett. 😁

Lillafüredre érve lesétáltunk a Hámori-tóhoz, majd a Függőkerthez és a vízeséshez. Gyönyörű ez a rész, szeretek itt sétálgatni, és mivel van ez a kattanásom, hogy imádok mindent, ami vízhez kapcsolódik, persze, hogy a vízesésért teljesen oda vagyok meg vissza.

Mert szelfi is kell ám a vízesésnél... 😀📷 · · · #fedezdfel #hellohungary

O r s i - Lifestyle Blogger (@fromorsiwithlove) által megosztott bejegyzés, 2017. Júl 23., 23:48 PDT

A fotózkodás sem maradhatott el, de hogy lássátok, hogy a hülyeségért nem kellett a szomszédba mennem, és családon belül maradt, megmutatom drága Édesanyám lesifotóit, amiket akkor készített, mikor az életemért küzdve lemásztam a sziklákról:

Mikor észrevettem, mit művel, nyilván bepózoltam... 😅

Az időjárás aznap elég érdekes volt, végig borongós, de fülledt meleg, tudjátok, mikor a pára a bőrödön csapódik le és folyik rólad a víz. Ennek meg is lett a böjtje, ez volt a vihar előtti csend. Hirtelen szakadni kezdett az eső, de előtte még épp be tudtunk menekülni a Tókert Étterembe. Nem akartuk teleenni magunkat, de már egy kicsit éhesek voltunk. Itt volt a remek alkalom, hogy megkóstoljam a békacombot, amivel már régóta szemeztem. Nekem nagyon ízlett, pont olyan, mint a csirkeszárny. Sok apró csont van benne, kevés hús van rajta, de annak az íze, színe, állaga is ugyanolyan, mint a csirkéé. A kiszolgálás minősége hagy némi kívánnivalót maga után ezen a helyen, így nem igazán ajánlom, pedig az ételek nem rosszak.

Békacombik 👌🐸

Az eső pont elállt, mire befejeztük az ebédet, így elmentünk a libegőhöz, ami egy új attrakciónak számít Lillafüreden. Én kicsit aggódva indultam el, mert nagyon lógott az eső lába, de anyum meggyőzött, aminek utólag nagyon örülök. Mi fel és le is a libegővel mentünk, az út kb. 20-20 perc volt, a kilátás pedig valami csodálatos. Ha erre jártok, mindenképp próbáljátok ki, nagyon jó élmény!

A kép nem adja vissza, milyen gyönyörű volt a táj. A közös képünk még induláskor készült. Azt mondják hasonlítunk, de szerintünk abszolút nem. 😀

Mivel a libegő nem a központban van, hanem kb. 1,5 kilométerre, lusta emberek lévén nem akartuk ezt oda-vissza lesétálni. Oda helyi járatos busszal mentünk, visszafele pedig elektromos kiskocsival, ami kifejezetten erre a célra szolgál: a Palotaszálló és a Libegő közt közlekedik.

Visszaérve Miskolcra még bementünk a központba, mivel én még nem jártam ott. Illetve, mint kiderült jártam, csak nem emlékszem rá, mert még kicsi voltam. Megnéztük a Villanyrendőrt, ami itt ilyen navigációs csomópontnak számít, és a helybeliek mindenkinek úgy magyarázzák el, hogy mi merre van, hogy "Menjen el a Villanyrendőrhöz, és onnan...". 😀 Mivel apukám élt Miskolcon, tőle már hallottuk ezt, de még mindig nagyon viccesnek tartom a nevét és a történetét.

Miskolc belvárosa azért javított egy picit a városképen, szépen fel van újítva, nagyon tetszettek az új villamosok is, amik itt járnak, hangulatos a sétálóutca és a Szinva terasz, és meglepő módon egész nagy élet volt itt, sok ember járkált az utcán.

Összességében nagyon kellemes kis nap volt, finomakat ettünk, szép helyeket láttunk, a libegőzést különösen imádtam.

Ti jártatok már Lillafüreden? 

- Orsi