Azt már ugye tudjátok, hogy nekünk a Bükkben van egy nyaralónk, erről a környékről ITT írtam korábban. Azért is imádom ezt a környéket, mert rengeteg kirándulóhely van errefelé. Az már más kérdés, hogy eddig nem igazán volt jellemző ránk a kirándulás. Volt 1-2 jól bevált hely, ahova évről-évre elmentünk, de idén nyakunkba vettük az Északi-Középhegységet.

Mivel sok helyen jártunk, ezeket nem szeretném egy bejegyzésbe besűríteni, így elindítom az Útinapló rovatot, ezzel pedig egy új menüpont is született az oldalra, amit az 'Utazás' menüpontra kattintva érhettek el. Nem vagyok egy világutazó, de a kisebb kirándulásokról itt olvashattok ezentúl.

A Bori Mami Gyöngyös központjában található, gyönyörű környezetben.

Mátra, Kékestető, Bori Mami

Az első helyszín, amiről olvashattok a Kékestető. A Kékes Noszvajtól kb. 1 óra autóval, szóval érthetetlen számomra, miért általános iskolás koromban jártam itt utoljára. A Mátrában tett kirándulásunkat Gyöngyösön indítottuk egy ebéddel. Korábban már jártam a Bori Mamiban és imádom a helyet, fantasztikusak az ételek, kellemes hangulatú hely, és az árak sincsenek elszállva a minőséghez viszonyítva. A Bori Mamis ebédünkről az Édesmindegy blogon írtam, kattintsatok ide, ha szeretnétek elolvasni, és megnézni az étvágygerjesztő fotókat, amiket ott készítettünk: Ebéd Gyöngyösön, mert ha Mátra, akkor Bori Mami!

Ebéd után tovább indultunk, és először Mátrafüreden álltunk meg. Anyukámnak ez nosztalgikus hely, nyaralt itt, ezért néztünk szét. Úgy tűnt, nem sok fejlesztés történt itt az elmúlt évtizedekben, de épp ez adja meg a hely hangulatát.

Azt mondják itt muszáj csinálni egy képet... 😁

A következő állomásunk már a Kékestető volt. Miután leparkoltunk még pár száz métert kellett tenni, hogy elérjünk a TV toronyig, és elénk táruljon a csodás panoráma. Kissé elkeserítő látvány volt számomra, hogy ez a hely is megállt a múlt évszázadban. Semmi újítás, semmi fejlesztés, az egész hely lepukkant, a lift ijesztő... Az egész olyan volt, mint egy időutazás. Látszik a helyen, hogy mióta utoljára ott jártam (kb. 7 évesen, szóval olyan 2001 környékén), egy új szöget nem ütöttek be, minden úgy van, ahogy akkor, sőt, mint ahogy '81-ben felhúzták.


Ez elég sokat elvett az élményből, de persze a kilátó és a körpanoráma kárpótolt valamelyest. Mivel elég borongós volt az idő, szerintem sokkal szebben látszottak a hegyek, mintha tűző napsütésben lettünk volna itt. Ámulatba ejtőek voltak a színek, a fények, a kontrasztok. A képek persze nem teljesen adják vissza, de szerintem azért látszik, milyen szép volt a kilátás. 


Érdekes volt látni az Alföldet és a hegység vonulatait, a kis településeket körülöttünk, a galyatetői kilátót. Egy kicsit tényleg olyan érzése van itt az embernek, hogy most a világ tetején áll. Ha ez így nem is igaz, Magyarország tetejéről tényleg jó érzés körülnézni.


A toronyban található kávézó is nagyon retro hangulatú. Nem várom én, hogy mindenhol fine dining és fancy kávéházak legyenek, de tényleg nem lehetne ezt egy picit szebbre átalakítani, berendezni, hogy barátságos hangulata legyen, és szívesen ücsörögjön itt az ember?


A Kékestetőről egy másik úton, Gyöngyöst kihagyva indultunk haza. A kacskaringós hegyi utak a kedvenceim, imádok ilyen helyeken vezetni és közben élvezni a táj szépségét. Ezen az úton egymást érték a helyes, rendezett kis falucskák, amiknek még a nevéről se nagyon hallottam korábban. Összeszámoltuk, hogy 10 kis településen haladtunk át, míg elértük a 3-as utat, ami már ismerős terep volt.

Egy kis poén így a poszt végére... Megkértem Anyukámat, hogy csináljon rólam pár képet. Ez a Titanicos póz már lassan a védjegyemmé válik, de ebben a környezetben egész más jutott róla eszembe...

Összességében nagyon örülök, hogy megejtettük ezt a kirándulást, hiszen ettünk egy jót a Bori Mamiban, gyönyörködtünk az országunkban és új helyeket is felfedeztünk.

Ti jártatok már a Kékesen? Mikor voltatok itt utoljára?

- Orsi