"Én úgy gondolom, hogy aki mások Facebook posztjain bosszankodik, az túlságosan ráér, vagy a saját hiányosságait próbálja levezetni ezzel, hogy másban keresi a hibát.

Érdekes módon nekem az elmúlt X év alatt, mióta jelen vagyok ezen a felületen csak néhány olyan ember volt, aki olyan szinten zavart, hogy inkább töröltem, vagy leállítottam a követését. Így aztán nem láttam a posztjait, és nem kellett rajtuk bosszankodnom sem.

Én tisztában vagyok vele, hogy kiket zavarnak az én bejegyzéseim, de az ő kedvükért nem fogok változtatni a közösségi médiai szokásaimon. Ha pedig ők nem jutnak el eddig, hogy valamilyen módon megszabaduljanak tőlem és a posztjaimtól, megérdemlik, bosszankodjanak csak.

Más kérdés, ha valami nem idegesít, csak simán nem érdekel. Akarva akaratlanul is szembejönnek ilyen jellegű posztok, és itt most mindegy, hogy bulvárhírről, reklámról, vagy egy ismerősünk posztjáról van szó. Nagyon jó megoldást találtam már jó pár évvel ezelőtt: továbbgörgetek. *magic* Sokan nem fedezték még fel maguknak ezt a módszert, pedig rendkívül hasznos tud lenni.

Már gondolkodtam ezen, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy sajnáljam, vagy irigyeljem azokat az embereket, akik ráérnek másokon idegesíteni magukat nap mint nap? Egyrészt szerintem sajnálatra méltó, hogy ilyen keserűek, hogy minden zavarja őket, másrészt irigylem tőlük ezt a rengeteg szabadidőt és energiát, amit erre fordíthatnak."



Ahogy a kommentben is írtam, személyesen is ismerek ilyen embereket, akiknek nem lehet megfelelni. Minden posztba képesek belekötni, és meg is teszik, igazi fotelharcosok. Mindent megosztanak, általában igen végletes véleményekkel: valamit vagy imádnak, vagy gyűlölnek. Bántja őket, ha valaki szép, ha valaki csúnya, ha valaki vékony, ha valaki kövér, ha valaki utazik, ha valaki otthon ül. Mindenről van véleményük (99%-ban negatív), és ezt nem is rejtik véka alá.

Mivel nem szeretem a negativitást magam körül, hiszen az én életkedvemet is képesek elszívni ezek a "dementor" típusú emberek, így én kiiktattam őket. Mindenkiről leiratkoztam már, aki egy pillanatig is zavart. Sőt, jó néhányukat én magam is megsegítettem azzal, hogy elrejtettem előlük a profilomat, így nem kell azzal foglalkozniuk, hogy én épp kivel, hol, mit csinálok. Azokon a posztokon, amik nem érdekelnek, nem érintenek, azokon pedig egész egyszerűen továbbgörgetek.


Én nem szeretek mások életével foglalkozni, mert se időm, se energiám nincs erre. Illetve a másik nagyon egyszerű indok: leszarom, hogy kivel mi van. Nyilván a legközelebbi családtagjaim és barátaim kivételt képeznek ez alól. Róluk szeretek tudni és szívesen nézem a posztjaikat. Mások életén viszont kommentár nélkül görgetek át, mert nem érdekel.

Az egyetlen dolog amit képtelen vagyok megérteni: ez másoknak miért nem megy? Miért mennek emberek bele szócsatákba az interneten, vagy miért forrongnak magukban a monitor előtt ülve, miközben másokat pocskondiáznak magukban? Mit ad ez az ő életükhöz, a mindennapjaikhoz? Miért nem néznek meg inkább egy jó filmet, vagy olvasnak egy könyvet, vagy főznek, foglalkoznak a gyerekeikkel, stb.? Valószínűleg ez egy olyan dolog, amit soha nem is fogok megérteni, de jól esett kiírni magamból.


Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok erről? Ti is a bosszankodó típusba tartoztok, vagy inkább ti is minden reggel beveszitek a leszarom-bogyót? Írjátok meg a poszt alatt kommentben: 

Ha tetszett a poszt, köszönöm, ha megosztod az ismerőseiddel! Ne felejts el csatlakozni hozzám a Facebookon, hogy értesülj a legújabb posztokról!