Tegnap tudatosult bennem, hogy megint eljött a Balaton Sound ideje. Egy jó ideje nem igazán követem nyomon a fesztiválokat, úgy szoktam fogalmazni, hogy kinőttem belőlük. És hogy ezt számokkal is szemléltessem: tegnap egészen sokként ért, mikor szembesültem vele, hogy idén 10 éve (!!!) annak, hogy először fesztiváloztam. Igen, 2007-ben voltam először a Balaton Soundon. 😱

Jól számoltok, tényleg 13 éves voltam akkor és a legjobb barátnőmmel, valamint a bátyámmal és az ő párjával mentünk. Bátyám 13 évvel idősebb nálam, és a szüleim vele igazából bárhova elengedtek, hiszen megbízható volt, és mindig nagyon odafigyelt ránk, ezért a Balaton Soundról sem kellett őket különösebben győzködni.

Most visszagondolva nagyon fura, hogy egy 13 éves gyerek a Balaton Soundon bulizik, de nekünk akkor tök természetes volt, hogy elengedtek minket, és nem is éreztük úgy, hogy kilógunk onnan. Emlékeim szerint akkor azért még ez egy jóval kisebb és barátságosabb fesztivál volt, mint napjainkban. Az volt a 2. év, hogy megrendezték.

Szerencsére fantasztikus szüleink vannak és nagyon jó neveltetést kaptunk, így mindig helyén tudtuk kezelni a világ kísértéseit. Nem mondom, hogy nem ittunk alkoholt, de tényleg csak mértékkel (pl. itt kóstoltuk meg először a Bacardi Breezert talán), a drogoktól viszont már ekkor is erősen elhatárolódtunk - persze nem is lett volna más választásunk a testvéri felügyelet alatt. 😀

Őszintén szólva nagyon jó emlékeim vannak a Soundról, nagyon jókat buliztunk, vannak olyan koncertek, amik mély nyomot hagytak bennem, és van olyan előadó, akinek a zenéjével itt ismerkedtem meg, és azóta is libabőrös vagyok az ott hallott számoktól. Ő nem más, mint Gentleman, akit előtte nem ismertem, de a nagyszínpadnak háttal a Balaton parton ülve és a naplementét nézve olyan élményt adott a zenéje, hogy azóta sem felejtettem el.


15 évesen voltam utoljára a Balaton Soundon (na jó, ez milyen viccesen hangzik 😂) és azóta nem is vágyom rá. Úgy érzem, hogy elég volt. Ott voltam, láttam, éreztem, de már nem kívánja egy porcikám se. Szerintem elment egy nagyon negatív irányba az egész. Persze mivel nem vagyok ott, nem látom, de azért hall az ember ezt-azt. 😏

A Balaton Sound volt az egyetlen fesztivál amúgy, amin valaha voltam. A többi nem is igazán mozgatott meg sosem. A Volt egyetlen olyan fellépőt sem tudott eddig felmutatni, amiért szívesen leutaztam volna a világ végére. A Szigeten még volt is 1-2 olyan nap az elmúlt években, amire azt mondom, hogy szívesen elmentem volna, de a helyzet ugyanaz volt, mint a Voltnál, és amúgy a Soundnál is: már nem adnék érte ennyi pénzt.

Az pedig teljesen elképzelhetetlen számomra, hogy több napra, vagy akár végig elmenjek egy fesztiválra. Ennyi embertől egy nap után is eluralkodna rajtam a tömegiszony, és másnapra olyan szinten előtörne az antiszociális énem, hogy szerintem képtelen lennék bemenni a fesztivál területére, de még annak 2 km-es körzetére is.

Mivel nem vagyok egy sátrazós lány (sorry, szükségem van az összkomfortra 😃), így nekem azzal is számolnom kéne, hogy a fesztivál bérleten (vagy jegyen) kívül a szállás, étkezés, utazás legalább annyiba kerülne, ha nem többe, mint maga a jegy. Aztán belegondolok, hogy ennyi pénzből mennyi sminket meg cipőt lehetne venni, és a maradék kedvem is elmegy a fesztiváloktól. 😃


Engem sokan csodabogárnak tartanak amikor 23 évesen előállok azzal, hogy kb. 5-6 éve nem járok el bulizni. Nem mondom, hogy soha, de az évi alkalmak számát egy kezemen meg tudom számolni. És ha még azt is hozzáteszem, hogy ezek a bulik is kulturált keretek közt zajlanak - tehát nem iszom le magam eszméletvesztésig, nem próbálok ki semmilyen drogot, nem keveredek egy éjszakás kalandokba (sőt úgy egyáltalán nem is ismerkedem, mert nem ezért megyek) - akkor pláne úgy néznek rám néhányan, mint ha földönkívüli lennék.

Szerintem ez rendkívül elszomorító, de erről annyi mindent tudnék írni, hogy erre egy külön posztot szánok. Még nem tudom, mikor lesz olvasható, és azt sem, hogy miről fog szólni pontosan, de pl. a címe lehetne "a 10 legnagyobb bullshit, amit az életmódom miatt eddig a fejemhez vágtak". Vagy ilyesmi... Nem gondolnám, hogy ez a tulajdonságom változni fog, és egyik napról a másikra a jövőben partyállat lesz belőlem, de őszintén meglepne, ha egyszer csak elkezdenék vágyni az éjszakába, szóval hozzá kell szoknom a rosszalló tekintetekhez és a megjegyzésekhez, mi szerint "nem normális", ahogy élek... 😀

Minden esetre, aki megy a Soundra, vagy bármilyen fesztiválra, annak jó bulizást kívánok! 😉 Ha mentek, írjátok meg, hogy melyikre és melyik bulit várjátok legjobban! 😊

- Orsi