Ahogy az a fotókon is látszik általában, nagyon hosszú és nagyon dús hajam van. Szerintem 3 ember hajmennyiségét hordom a fejemen, ami néha áldás, néha átok. Kislányként is a fenekemig ért a hajam, aztán kamasz koromban volt egy átmeneti rövidebb időszak, mikor vasaltam/szőkítettem és ettől vállig teljesen letört a hajam. Ezután sikerült életre kelteni, és visszanöveszteni. Bár imádom, van pár hátulütője, de ezt a hosszú hajú lányok érteni fogják...

1. Senki nem tud elmenni mellette szó nélkül

Persze nagyon jól esik, hogy mindenki a hajamat dicséri, de egy kiengedett hajas nap végére már néha fárasztó századjára is elmondani, hogy "köszi", majd lefutni a szokásos köröket, amikor megkérdezik, hogy mióta növesztem és mivel ápolom. Így most nektek ezt előre meg is válaszolnám (mégmielőtt ☝😅)...:
- vállig érőből fenékig érőre nagyjából 4 év alatt nőtt meg, most ennél azért rövidebb, mert vágattam belőle azóta
- semmi extra ápolást nem kap: heti 1-2 mosás, mindig másmilyen samponnal és balzsammal (amiket illat alapján választok, kivéve a seborrhea-ra való gyógysampont), hajvégápoló olajjal kenegetem, és ennyi
- a lehető legkevesebbet hajszárítózom, és alig használok hajvasalót.

2. A reggeli készülődés tovább tart

Ez alap... Főleg, ha frizurát is akarok készíteni. Bár a 20 másodperces konty életem megmentője, de ha egy fonásra adnám a fejem, akkor ahhoz korábban kell felkelni is...

3. Néha random emberek fogdossák meg, csak úgy, "mer' szép"

És ez sajnos nem vicc. Én elég antiszociális tudok lenni, és utálom, ha idegenek beférkőznek az intim szférámba, hozzámérnek - akár véletlenül is - a villamoson. A hajam pedig különösen gyenge pontom. A környezetemben is tudják, hogy nem szeretem, ha megfogják, így a barátnőim is előre rá szoktak kérdezni, hogy "hajazhatnak-e". Egyszer viszont megtörtént velem, hogy gyanútlanul nézegettem a ruhákat valamelyik plázában, mikor egyszer csak éreztem, hogy valaki hozzáér a hajamhoz, és nem ám csak úgy véletlenül, ahogy elsétált mögöttem. Megfordultam, és egy csaj a hajammal a kezében ámuldozott, hogy ő még ilyen szépet nem látott. Ez maradandó sokkos élmény számomra, szerintem sose heverem ki. 😨

4. Még jobb: a tarkódnál keresik a póthaj illesztést!

A másik hasonlóan szürreális élményem, mikor Anyukám egyik ismerőse, aki már rég nem látott, egyszer csak betúrt a hajam alá a tarkómnál és  se szó, se beszéd elkezdte keresni, hogy milyen módszerrel van felrakva a "póthajam". 😰

5. Mindenki sajnál, hogy milyen sokáig tarthat a hajmosás

Emberek! Ugyanakkora fejem van, mint egy rövid hajú nőnek, így ugyanaddig tart megmosni a fejbőrömet nekem is, mint másnak. ☝ A hajvégeimre közvetlenül nem is teszek sampont, csak a fent képződött habbal kicsit átmosom. Az öblítés sem tart sokkal tovább. Összességében, ha nem ülök be a kádba hajmosáshoz egy jó másfél órára, akkor akár 10 perc alatt is tudok végezni a hajmosással. Az már más kérdés, hogy nem szoktam. 😂 A szárítás pedig szintén max. 5 perc, ha csak a tövénél szárítom meg.

6. A hajmosás helyett inkább a fésülködés gondolatától rezzensz össze

Esetemben nem elég, hogy hosszú és dús, még durván hullámos is, néhol csigákba is összeáll, szóval egyébként szerintem göndör lenne, csak a súlya lehúzza. 😀 Így aztán ha nincs kivasalva, akkor általában én a balzsamozás után fésülöm ki utoljára, és utána már nem nyúlok hozzá, mert csak így szárad meg szép hullámosra. Aztán pár nap múlva, mikor közeledik a hajmosás és előtte alaposan ki kell fésülni, akkor megesik, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, és nem örömömben...  Ha hét közben megfésülöm, utána már csak kontyban/fonásban vállalható. De az én hajam egyébként egyenesre szárítva, kivasalva, agyonolajozva is képes rá, hogy minden tincsnél összegabalyodjon, szóval teljesen reménytelen eset.

7. Nyáron olyan, mint egy tolldzseki

Nyáron is a konty a megmentőm. Ha leengedve hagyom a hajam, akkor alatta a külső hőmérséklethez képest 10-20 fokkal melegebb van, így pont olyan, mintha felvennék egy télikabátot, vagy beülnék egy szaunába. Természetesen ezzel az is jár, hogy izzadni kezd, amibe aztán beletapad a haj. Ez lesz az első nyaram frufruval, már alig várom, hogy rátapadjon a homlokomra, és megunjam az egészet.

8. A lakásban állandóan vadászod a hajszálakat ösztönösen

A takarítás utáni napokban úgy járkálok, mint egy eszelős. Ha hajszálat látok, azonnal összeszedem és kidobom a kukába. Később aztán enyhül ez a megszállottságom, de minden észrevett földön heverő hajszállal közelebb kerülök az "Úristen, takarítani kell mert mocsok van" érzéshez. Egyébként elképesztő, hogy egy kb. 1 négyzetméteres szőnyeg 1 hét alatt annyi hajat tud összegyűjteni (úgy, hogy nem is nagyon vagyok körülötte), amiből egy paróka lazán összejönne.

9. A pasik csak távolról szeretik, együtt élni utálnak vele

Ha megismerkedem valakivel, akkor általában el van ájulva a hajamtól: hú de jó, hú de szép, ő imádja a hosszú hajú lányokat. Aztán ha oda kerül a sor, hogy mondjuk összeköltözünk (de elég csak sok időt egymásnál tölteni), és még a fenekéből is az én hajszálamat húzogatja, vagy az ágyban fekve a szájába kerül a fél copfom, már nem olyan boldog...

10. A hajgumi és a hullámcsat a legjobb barátod

Ti mivel egészítenétek még ki a listát? Írjátok meg kommentben:

- Orsi