Január 26 - a nap, amikor felszabadítottam magam és pontot tettem egy keserves történet, a szoptatás végére. Amikor a fiók mélyére raktam a mellszívóimat, a csodabogyóimat. Ennek a bejegyzésnek a közzétételével pedig az emlékét is el szeretném temetni. Jöjjön a történetünk a szoptatásról, fejésről, kötődésről és ezt a misztikus világot övező érzéseimről.

A kezdetek

Szeptember 13-án adtam életet az első gyermekemnek természetes úton. A szülés borzasztó volt, ezt egy másik posztban fogom elmesélni, ha már készen állok rá. A szoptatásra nem készültem különösebben, természetes dolognak tartottam. A családi előzményeket ismertem, édesanyám két gyermeket nevelt fel, bátyámat kizárólag tápszerrel, engem pedig nagyon rövid ideig tartó szoptatással táplált. Mindig is úgy álltam a témához, hogy ha megy, örülünk, ha nem, akkor pedig továbblépünk. Majd megszületett a lányom, és elkezdődött a négy hónapon át tartó kálváriánk a szoptatással. 

A kórházban a lelki és fizikai traumáknak köszönhetően előre borítékolhatóan nem indult el a tejem. Bár a szülést követően a kisbabánk azonnal mellre került, nem sok időt tölthetett rajtam az állapotom miatt. Az aranyórát nagyrészt az édesapjával töltötte, amikor már én is jelen voltam, akkor sem volt erőm a karomban tartani őt. A szülészeti osztályon töltött idő nagy részében a csecsemősöknél volt, mivel én önmagamat is nehezen tudtam ellátni. Az első 24 órában néhányszor behozták őt mellre tenni, ekkor úgy tűnt, jól is megy, a technikánkkal nem volt gond, a súlya viszont csökkent, ő pedig egyre többet sírt az éhség miatt. Próbafejést kellett csinálnom, mérlegre hurcolni szoptatások után, melyek mind nullás, értékelhetetlen eredményt hoztak, így a második napon (ha jól emlékszem kérdés nélkül) tápszert kapott végre.

A kórházból is tápszer recepttel távoztunk, amit azonnal ki is váltottunk. Itthon aztán elkezdődött az igazi szenvedés a szoptatással. Laktációs tanácsadóval történő konzultációt követően elkezdtem az általa javasolt módszereket sorra venni. Szaporító fejés, kapszulák, gyógyteák, sok pihenés, sok folyadék, stb. Nagyjából egy hét után megjött az áttörés, 5-10 ml előtejeket sikerült fejnem, majd ez elkezdett gyarapodni. Őszinte leszek: minden egyes fejés közben sírhatnékom volt. Gyűlöltem azt, hogy nekem ez nem megy úgy, mint a karikacsapás. Kudarcként éltem meg, pedig mindig azt gondoltam, én olyan nő leszek, aki pár sikertelen próbálkozás után megy tovább a könnyebb úton. Én mégis a nehezebbet választottam...

Amikor belövellt a tejem, fájdalmas csomók alakultak ki a mellemben. Kezdtem lelkileg egyre távolabb kerülni az egésztől. A fejés mellé bejött a forró vizes borogatás, masszírozás is a napi rutinba és egyre több időmet/időnket vette el, hogy azt a kevés tejet elővarázsoljam. Mert ebben a férjem is sokszor segített masszírozással, pumpálással, jó szóval. A tejem ekkor még még mindig nem volt elég a gyerek táplálásához, ugyanúgy tápszereztünk mellette. Szoptatás - mérés - jegyzetelés - tápszer keverés - sterilizálás - fejés - fagyasztás - masszírozás. Újra és újra, végeláthatatlanul.

Egy hónap alatt a keresletet utolérte a kínálat, sőt, többletet is le tudtam fejni. Ez az egy hónap viszont eljuttatott mentálisan egy olyan szintre, ahonnan már nem volt visszaút. Előre rettegtem, mikor ébred fel a gyermekem és mikor kell őt újra megszoptatnom. Amikor meghallottam, hogy fent van, elfogott a tehetetlen düh, ami persze szörnyen megterhelő volt mentálisan, hisz milyen anya az, akiből ilyen érzéseket vált ki a szoptatás? Képzelhetitek, hogy éreztem magam. A mellbimbóm soha nem fájt és egyetlen egyszer sem repedt ki, a tejleadó reflex viszont életem egyik legfájdalmasabb érzése volt, akárhányszor csak rám cuppant a kislányom. Ezek miatt a szoptatás közben mindent éreztem, csak azt nem, hogy erősödne a kötődés. Sokkal inkább távolodtam. És ez ment nap mint nap, reggeltől estig. Amikor a szülés után napra pontosan 6 héttel mensturálni kezdtem egy akkor épp 100%-ban anyatejes baba mellett, egy világ omlott össze bennem, amiért még ezzel is ver a sors. Persze a szoptatást is visszavetette, amiért ekkor már hetek óta küzdöttünk megállás nélkül: ezekben a napokban utálta a tejem a kislányom.

 
Bár mai trendi kifejezéssel élve ISZSZ volt a babám, soha nem volt egész nap cicin. Ez részben miatta volt, javarészt pedig miattam. A mellemet mindig is kizárólag táplálkozásra használ(hat)ta. Ha jóllakott, elégedetten engedte el, ha pedig nem volt benne elég, csapkodva, üvöltve vált le róla. Nem volt átmenet. Nem volt olyan, hogy órákig cumizott, én pedig el se mozdulhattam mellőle, mert különben őrjöng. Ha éhes volt, a mellem pedig üres, nem tudtam megnyugtatni vele. Növekedési ugrás sem volt, ami miatt többet akart volna cicin lenni, én legalábbis nem vettem észre ilyet. 

Nincs visszaút

Három hónapos kora körül újra csökkenni kezdett a tejmennyiség, dacára a rendszeres szoptatásnak és a kiegészítő szaporító fejésnek. Ismét tápszerhez kellett nyúlnunk, aminek a mennyisége napról napra látványosan növekedett, mert már a fagyasztóban sorakozó tejkészlet is a végét járta. Heteken át már csak reggelente szoptattam, mert napközben már nem volt elég tejem, én pedig nem bírtam elviselni, ahogy éhesen üvölt rajtam a babám. 

Ez persze tovább növelte a témával kapcsolatos stressz szintem, ami akkor sem hagyott alább, mikor alapvetően minden rendben volt. Nem segített az egyet nem értésünk sem a férjemmel, aki érezhetően erősen anyatej és szoptatás párti volt. Ettől függetlenül mindenben támogatott és az első hét után is azt mondta, rám bízza ezt a döntést, mert az én testem.

 
Borzasztóan ambivalens volt, hogy bár alig vártam a szoptatás végét és azt, hogy soha többé ne kelljen még csak rá se gondolnom, ugyanennyire éltem meg kudarcként azt, amiért nekem ez nem megy. Mégis győzött önmagam szeretete és tisztelete. A szülés utáni depresszió első tüneteinek megjelenésével - melyek nagyban kötődtek a szoptatáshoz is -, hoztam egy döntést. A döntést, hogy egy hónap felfutó ág, másfél hónap szoptatás és másfél hónap folyamatos apadás után vége, ennyi volt, és a mentális egészségem érdekében pontot teszünk az ügy végére. 

Ekkor a reggeli szoptatásokat is elhagytuk (melyek ekkorra már szintén nem voltak kielégítőek), és maradt a fejés. Úgy voltam vele, amíg valamennyit ki tudok facsarni magamból, azt még hajlandó vagyok megtenni ennyi kínlódás után. Folyamatos apadás mellett végül január 26-án jött el az a nap, amikor déja vu érzés mellett teljesen üresen vettem le a mellszívót egy fél órás szeánsz után. Kavarogtak az érzéseim. A csalódottság mellett olyan megkönnyebbülést és hálát éreztem, amit utoljára a szülés után ébredve, felfogva, hogy még élek. Egyszerre hullottak a könnyeim örömömben és bánatomban. 

Bizonyára nem. De ami tőlem telt, azt úgy gondolom, igen. Rengetegszer feszegettem a határaimat mind fizikailag, mind mentális értelemben véve. Biztosan kipróbálhattam volna még több praktikát, megfogadhattam volna több tanácsot, akarhattam volna jobban. De elfogytam. Szégyelltem magam, amiért szívből utálom a szoptatást? Persze, minden egyes nap... Ki ne érezne így? Főleg egy olyan világban, ahol a csapból is az folyik, hogy az anyatej jó, a tápszer rossz és minden nő TUD szoptatni, csak nem akarja eléggé, és szégyellje magát, aki nem küzd érte körmeszakadtáig. 

Az első hét után belátnám, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Megkímélve ezzel a testem és lelkem, na meg a pénztárcám egyaránt. A SOKKAL olcsóbb és egyszerűbb utat választanám. Csak egy gyors statisztika: 1 doboz MoreMilk kapszula (2 heti adag) 18 ezer Ft, egy zacskó UKKO szoptatós tea (2-3 heti adag) 4 ezer Ft, míg egy havi tápszer mindössze 7-8 ezer körül van. Nyilván, ha használtak volna, azt mondanám, minden forintot megérnek a tejszaporító csodaszerek és mi sem gondolkodtunk egy percig se, hogy áldozzunk ezekre, de ablakon kilapátolt pénz volt. Nem olvasgatnék folyamatosan a témában, lelkiismeretfurdalást generálva ezzel önmagamnak. Mindig lesz több és több praktika ami szembejön és kipróbálásra vár. Cikkek, amik szerint szar anya vagy, mert nem lelkesedsz eléggé. Szuperanyák véleménye a nem szoptatókról, akiknek bezzeg tökéletesen megy az első pillanattól (hisz ez a természetes, neked miért nem?), stb. Ha elölről kezdhetném, nem görcsölnék, elengednék. 

Kipróbált és be(nem)vált tejserkentő és tejszaporító szerek, praktikák, módszerek

Végezetül álljon itt egy lista arról, mit próbáltam, mit nem, és mi (nem) vált be a 4 hónap alatt.
 
Amiket kipróbáltam:
- mellszívók: MAM kézi, elektromos (Lansinoh egyes és Bebumi dupla). Utóbbit használtam legtöbbet, de mind tette a dolgát. Ha volt mit, hatékonyan szívták le.
- szaporító fejés: időigényes, hosszadalmas, idegőrlő.
- power pump: nem fejt le többet mint más módszerek, kellemetlenebb és szaporító hatást sem hozott.
- gyakoribb mellre tétel: kudarcba fulladt, ha nem volt (elég) tejem, elutasított a kislányom, esze ágában sem volt órákat küzdeni pár kortyért. Őszinte leszek, ezért szívből hálás vagyok neki, mert én egyáltalán nem tudok azonosulni a jelenleg népszerű "üljünk a babával a cicinken 24-ből 25 órát" nézettel. Ezzel nem szeretnék megbántani senkit, mindenkinek szíve joga ezt tenni, viszont nem gondolom, hogy ez lenne a normális. Ha egy baba ügyesen tud szopizni és van számára elegendő tej, akkor 10-15 percnél tovább indokolatlan a mellünkön tartani. 
- pihenés: ebben óriási segítségemre volt a férjem, aki az első hónapban folyamatosan itthon volt velünk, és azóta is rengeteg időt tölt a családdal, bármikor bevállalja a babát pár órára, amíg én pihenhetek, vagy elmehetek kikapcsolódni itthonról. Ugyanígy anyukám is sokat segít nekünk. A 6 hét gyermekágyat én maximálisan regenerálódással tölthettem, se főznöm nem kellett, se házimunkát végeznem. A baba pedig az alvásban segít nekünk sokat, hisz mondhatni születése óta átalussza az éjszakákat, így a napi 8 óra alvásunk azóta is zavartalanul megvan, maximum 1 etetéssel megszakítva.
- Moremilk kapszula: marékszámra szedtem, rengeteg pénzt költöttünk el rá, és LEHET, hogy minimálisan segített, de egyáltalán nem tartom csodaszernek
- UKKO tejszaporító tea: a rooibos tea adagomat egy életre megittam vele, és arra is jó volt, hogy a napi folyadékbevitelből 1,5 litert fedezzek. De drasztikus növekedést/csökkenést nem tapasztaltam se akkor, mikor ittam, se akkor, mikor szünetet tartottam.
- görögszénamag tea: szintén nem hozott áttörést, ellenben ez volt az egyetlen dolog, amitől a 4 hónap alatt fájt a hasa. 
- Karamalz és egyéb alkoholmentes sörök: bármikor szívesen megiszom őket, mert finomak, de nem ömlött tőlük a tejem.
- rostos gyümölcslevek: a folyadékfogyasztás növelésére és a felesleges cukrok bevitelére tökéletesek, egyébként szerintem tudományosan lehetetlen alátámasztani a boltokban kapható, minden sz*rt tartalmazó gyümölcslevek tejszaporító hatását. 
- rántott levesek: anyukám nagyon cuki volt, rendszeresen főzött nekem ilyesmit (főként köménymag levest) eleinte, legfőképp azért volt jó, mert főtt ételhez jutottam olyan formában, amit amúgy is szeretek. 
- szénhidrátdús ételek: a terhesség alatt felszedett felesleg leadásának megakadályozására kiváló hatékonysággal váltak be.
- homeopátia: ez volt az utolsó csepp a pohárban. Éreztem, hogy elértem a gödör alját, mikor rákerestem ezek használatára és még megvenni is képes voltam. Mondanom sem kell, milyen eredményt hoztak. Már értem, miért néztek rám miattuk a gyógyszertárban úgy, mintha minimum elmeháborodott lennék. 

És ami bevált a fenti listából: SEMMI. Bár ideig óráig gyarapodott és volt elegendő tejem, azért állíthatom magabiztosan, hogy ezek egyike sem egyedül, sem különféle kombinációkban nem működőképes, mert akkor még mindig lenne. De nincs. Moremilk, folyamatos fejés, Karamalz, evésre-ivásra figyelés mellett apadt el 2-3 hét alatt teljesen a tejem. 

Amiket nem próbáltam: 
- 0-24 szoptatás: fent kifejtettem, nem az én világom.
- bőrkontakt: ehelyett a praktikumot választottam. Mivel őszi baba, igen hűvös idő volt születésétől kezdve, ő pedig fázós is volt. Nem akartam kockáztatni egy megfázást a gyakori vetkőztetéssel. A másik nagyon egyszerű magyarázatom erre, hogy az étkezések 99%-a nála alvással végződött az első 2 hónapban. Később már ritkult, nappal nyilván többet volt ébren, de még ekkor is előfordult, hogy békésen elszunyókált az evés végére. Saját magam ellensége lettem volna, ha ezekben az esetekben az alvó gyereket elkezdem felöltöztetni ezzel felébresztve őt, hogy aztán újra nekiállhassak altatni. Én sem éreztem túl nagy késztetést, hogy a 20-21 fokban nekiálljak ledobni napjában többször mindent. Így aztán maradt a ruhában etetés, és ezt utólag sem csinálnám másképp. 
- fejés 3 óránként, éjszaka is: a napi többszöri fejés már önmagában a határaim feszegetése volt. Egy éjszakát az első hetektől átalvó gyerek mellett ha fegyvert tartottak volna a fejemhez, akkor se lettem volna hajlandó alvás helyett a fejést választani.

Ma, ezeket a sorokat írva újra kavarognak az érzéseim. Büszke vagyok magamra, amiért ha csak ilyen rövid ideig is, de anyatejjel tápláltam a lányom, amit a kitartásomnak köszönhetek. Csalódottságot érzek, amiért a testem cserben hagyott és ilyen nehézségeket gördített elénk. Bűntudatom van, a szoptatással kapcsolatos borús érzéseim miatt, melyek nem csillapodtak. Megkönnyebbültem, mikor a befejezés mellett döntöttem. Bízom abban, hogy ez a lelkemre is gyógyírt kínál. Összességében sokkal boldogabb vagyok, mint amikor még szoptattam, és ez a kisbabámmal való kapcsolatomra is érezhetően jó hatással van.

Orsi

Az első és a második várandósságnapló után elérkeztünk az utolsó terhességről szóló beszámolóhoz. Az izgalmas első és a hihetetlenül nyugodt második trimeszter után kalandosabb időszak várt ránk. A 28-40. hétig tartó harmadik trimeszter egy igazi érzelmi hullámvasút volt.

Éljen a szabadság! 

A 30. héten hagytam abba a munkát, amit utólag picit bánok, ha újra kezdhetném, egy hónappal hamarabb visszavonulót fújnék. Bár nagyon kényelmes, rugalmas beosztású home office munkát végeztem, fárasztó volt a vége. Az utolsó hetekben már nagyon feszített tempóban dolgoztam, hogy mindent a lehető legjobban átadjak a kollégáimnak. Ekkoriban már igen nagy pocakom volt és kényelmetlen, olykor fájdalmas volt hosszú órákon át a laptop előtt ülni. 

Ahogy az utolsó napon lecsuktam a céges gépem, el is szöktünk nyaralni a férjemmel. Ezúttal már csak országhatáron belül pihentünk, Badacsonyt választottuk úticélként. Én itt ültem fel a korábban emlegetett hullámvasútra. Ezen az utazáson éreztem először, hogy valami megváltozott. Ekkor kezdtem felfogni, hogy már soha semmi nem lesz ugyanolyan, mint előtte. Mindamellett, hogy fantasztikus volt úgy felkelni hétfő reggel, hogy az íróasztalom helyett a La Téne egyik asztalához ülhettem le egy finom cappuccinoval, és jólesően melengetett, ez most (akár) három évig így is marad, egyszerre elfogott a rettegés. Milyenek lesznek innentől a hétfők? Milyen érzés lesz anyának lenni? Hogyan fogom megoldani? Képes vagyok rá? Jókor vállaltunk babát? Egyáltalán van tökéletes pillanat erre? Ezek, és még millió hasonló kérdés kezdett el cikázni a gondolataimban azon a bizonyos balatoni hétfő reggelen. 

Szerencsére ezután volt még pár romantikával átszőtt pihentető napunk, ami ha rövid időre is, de feledtette az aggodalmam. Erre az útra mindig úgy fogunk emlékezni, mint a második nászutunkra. Tudtuk, hogy hosszú időre ezek az utolsó kettesben töltött napjaink, ezért igyekeztünk maximálisan kihasználni őket. Ez is keserédes volt számomra, hisz annyira szerettem magunkat csak így, kettecskén, de persze tudtam, hogy hármacskán is ugyanilyen jók leszünk. A harmadik trimeszterben történő romantikus kikapcsolódást receptre írnám fel minden párnak!

Ezután anyukámmal és Rizlinggel is Balcsiztunk még egyet, így a szülési szabadságom első két hete el is röppent. A 32. hét körül cseppentem vissza a hétköznapokba. Ekkor realizáltam, hogy már csak alig néhány hét van a baba érkezéséig, mi pedig nem állunk sehogy. Nagyon sokáig halogattam a vásárlást és a fészekrakást, de nem volt mese, rohamtempóban bele kellett vágnunk, hogy időben kész legyünk mindennel. Anyukám nagyon sokat segített az utolsó napokban, amiért hihetetlenül hálás vagyok. Utólag azt mondom, egyedül nem lettem volna képes kimosni, kivasalni, rendszerezni, hajtogatni ennyi mindent... :) Szeretnék egy külön bejegyzést írni arról, hogy miket vásároltunk és hogyan rendeztük be a babaszobát, ezért ezekre most itt nem is térek ki részletesen.

Szülésfelkészítő tanfolyamok

A babaholmik beszerzése mellett még egy fontos feladatunk volt: felkészülni a szülőségre. Persze előtte is olvasgattunk, de őszintén szólva egyáltalán nem éreztem magam készen. Mivel a környezetemben sosem voltak babák, se a családban, se a baráti körben, tudtam, hogy az én kisbabám lesz az első, akit a kezemben fogok tartani. Szerettem volna - ha csak minimálisan is - magabiztosan ellátni őt, ezért részt vettünk a férjemmel pár tanfolyamon.

Először is ellátogattunk a kórház szülésfelkészítő előadására, ahol sok más leendő szülőpárral együtt hallgattuk végig a protokollt, kérdezhettünk és rengeteg felmerülő kérdésre választ kaptunk. Ezután lehetőség nyílt a szülőszoba bejárására. Itt őszintén reméltem, hogy én nem egy olyan napon fogok szülni, amikor az előtérben tobzódik egy csomó látogató. SPOILER: sikerült kifognom. Én mindenképp ajánlom, hogy ha az intézmény, ahol szülni fogtok tart ilyet, vegyetek részt rajta, mert szerintem hasznos.

Ezt követően a Magyar Gyermekmentő Alapítvány baba-elsősegély tanfolyamán vettünk részt, ahol rengeteg elméleti tudásanyag átadását követően néhány fontos gyakorlat elsajátítására is lehetőségünk nyílt. Kipróbálhattuk, hogyan kell újraéleszteni egy csecsemőt, hogyan alkalmazhatjuk a Heimlich műfogást egy pici babán. Ezt a tanfolyamot szintén NAGYON ajánlom nem csak leendő (vagy már gyakorló) szülőknek, de azoknak is, akik rendszeresen részt fognak venni a csöppségek életében (pl.: nagyszülők, keresztszülők, barátok). A tanfolyam ingyenes, de regisztrációhoz kötött, amit ITT tudtok megtenni. 

Ezek után a babápolási tanfolyam várt ránk, amit egy kedves barátnőm privát formában tartott meg nekünk. Itt minden olyasmiről szó esett, ami az első hetekben fontos lehet: pelenkázás, fürdetés, köldökcsonk ápolás, szoptatás/tápszeres etetés, körömvágás, orrszívás, öltöztetés, stb. Napestig sorolhatnám, a lényeg, hogy szerintem ez a tanfolyam is nagyon hasznos azok számára akik elsőszülött kisbabájukat várják és nem ápoltak még korábban babócát (pl. kistesót). Ehhez hozzátenném, hogy a YouTube-on is rengeteg szuper anyag fellelhető a témában, de élőben egész más kipróbálni/látni ezeket, így előbbit inkább kiegészítésként javaslom.

Terhességi tünetek a harmadik trimeszterben

Az utolsó hónapban már tényleg elkezdett kissé terhes lenni a várandósság, de nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a legvégéig jól viseltem. Szuper jókat aludtam, nem voltak komoly egészségügyi problémáim, elviselhetetlen tüneteim. Amiket viszont szívesen kihagytam volna az a vizesedés és a gyomorsav túltengés. Az utolsó 2-3 hétben már nagyon vizes voltam, amin az augusztusi hőség sem segített: sokszor kellett a lábaimat a falnak támasztva pihentetnem. Ettől függetlenül még végigrongyoltam a Szalajka-völgyön elefánt lábakkal is, mert a mozgás jól esett. A reflux főként az éjszakáimra nyomta rá a bélyegét, de a nap bármely szakában rám tudott törni. A Gaviscont cukorkaként szedtem, és rengeteg tejet ittam, hogy enyhítsem a kellemetlen érzést. 

Terhességi viszketés/kolesztázis/epepangás

A fentiek mellett egy sokkal ijesztőbb tünet is felütötte a fejét. Egyik napról a másikra elkezdett viszketni a tenyerem és a talpam. Ez később a végtagjaim egészére, majd a teljes testfelületemre kiterjedt és az esti órákban mindig intenzívebbé vált. Jeleztem a panaszt az orvosomnak, aki egyből felhívta a figyelmem a terhességi kolesztázisra, másnéven epepangásra. Azonnal be is utalt egy sürgősségi laborra, mely végül nem igazolta a gyanút. Csak az eredmény kézhezvételét követően tudtam meg, hogy valószínűleg fals lett, mert sajnos nem jelezték, hogy a vérvétel előtt ennem kellene. Ennek ismeretében úgy döntöttem, új vizsgálatot csináltatok saját költségen a Synlabban. Itt már egész más eredményt kaptam, de még ez sem volt a határérték felett, így a kellemetlen viszketés elviselését leszámítva nem volt további teendő. Erre a tünetre mindenképp érdemes odafigyelni és azonnal kivizsgálni, mert sajnos nagyon veszélyes a magzatra nézve, ezért akár a terhesség megszakítását (szülésindítást/császárt) is indokolhatja a terminus betöltése előtt. 

Vizsgálatok

A harmadik trimeszterben már sokkal több vizsgálat vár egy kismamára, hiszen a 35. héttől a terminus betöltéséig, azaz a 40. hétig minden héten NST/CTG vizsgálatra kell járni. Ha a baba nem bújik ki a várt napon, az további CTG-ket, ultrahangokat és nőgyógyászati vizsgálatokat jelent minden nap a szülésig. Ezeket a vizsgálatokat viszont már csak állami intézményben lehet elvégeztetni, így az utolsó 5 napon én is törzsvendég lettem a kórházban. Ezzel együtt indítás időpontot is kellett kérnem. 

Kórházanként eltérő lehet a protokoll, a mi kórházunkban 40+6. napon indítanak. Ez volt az első negatív élményem, mert a kiskönyvembe írt terminust semmibe véve egy nappal előbbre (40+5-re) írták ki az indítást. Eldöntöttem, hogy saját felelősségre ehhez nem járulok hozzá, mert nem tartom normálisnak, hogy egy egészséges, problémamentes terhesség esetén, ahol a magzat nincs közvetlen veszélynek kitéve, ily módon beavatkozzanak. Végül a kiírt indítás napjának éjjelén magától is felmondta az albérletet a gyermekünk, így egyébként is elkerültük volna. 

PRO tipp: A vizsgálati eredményeket érdemes már előre egy mappában rendszerezni a terhesség elejétől kezdve, külön gyűjtve a szüléshez szükséges dokumentumokat. Utóbbiakról minden intézmény ad egy listát, ennek járjatok utána, így egy helyen lesz minden, amit akár apuka is könnyen át tud adni anélkül, hogy át kelljen nyálazni az egész mappát. 

Kismama fotózások

Mindkét fotózásunkra a harmadik trimeszterben került sor. Ilyenkor már nagyon szépen kerekedik a pocak, és ebben az időszakban minden kismama ragyog. Az első fotózáskor 30 hetes voltam. A balatoni nyaralásunk idejére tűztünk ki egy napot az esküvői fotósainkkal, a Wanderlust Photo&Film csapatával. Tudtuk, hogy profik, hiszen az esküvői képeinket is imádjuk. A helyszín is tökéletes volt, a Csendes Dűlő Szőlőbirtokot választottuk. Bár az áhított naplemente a borongós idő miatt elmaradt, az elkészült képekért teljesen odáig vagyunk. 

A második fotózást igyekeztünk minél tovább húzni. Klasszikus műtermi képeket is szerettem volna, nem is volt kérdés, hogy kedves barátnőmet, Gitta Photography-t kérem fel ehhez. 36 hetesen, óriási pocakkal került rá sor. Szerintem ez volt a legjobb időzítés: 1-2 héttel később már néha bálnának láttam magam a tükörben. A képek csodaszépek lettek, nagyon örülök, hogy Gitta lencsevégre kapott az eddigi legnőiesebb formámban.

Kórházi táska

A harmadik trimeszterben válik aktuálissá a kórházi táska összepakolása. Én ezt is az utolsó pillanatokra hagytam, kb. a 38. héten készítettem össze. Sokak szerint ez felelőtlenség, hisz rengeteg esetben már jóval hamarabb beindul a szülés. Én nem éreztem, hogy nálam ez a veszély fennáll, de megnyugtatott az a tudat is, hogy édesanyám és anyósom is bármikor pillanatok alatt tökéletes kis csomagot tudott volna nekem összerakni a tapasztalataik alapján, ha ez szükségessé válik. Arról, hogy miket vittem magammal a kórházba és végül mire volt ténylegesen szükség szintén egy külön bejegyzésben szeretnék írni.

A várakozás öröme... Vagy mégsem?

Miután mindennel elkészültünk már nem maradt más hátra, mint várni. A napok ekkor már lassan telnek. Én egyszerre voltam izgatott és letört. Egyik pillanatban a fellegekben jártam, a következőben a poklok poklát éltem meg. Rengeteget sírtam, szerintem többet mint idáig egész életemben összesen. Legtöbbször titokban. Sokáig nem mertem beszélni az érzéseimről még a férjemnek sem. Féltem a reakciójától. Szégyelltem magam az érzéseim miatt. Nem tudtam, mi a normális, hogyan kéne éreznem magam. Persze mindenhol csak a jót hallani... A cukorsziruppal leöntött földöntúli boldogságot. 

Rajtam ehelyett sokszor eluralkodott egyfajta gyász: gyászoltam önmagamat, a házasságomat, az egész életemet. Hogy miért? Mert a szülés egy nő életében egyben egy újjászületés is szerintem: egy picit meghalunk és anyaként élünk tovább. Próbáltam elképzelni, milyen lesz ezután, de nem ment, hisz az ismeretlen előtt álltam. Sokszor azt éreztem, visszacsinálnám az egészet - tudom, ez szörnyen hangzik. Ezek miatt pedig még mélyebbre kerültem ebben az örvényben, hisz a negatív érzésekhez bűntudat is társult. A harmadik trimeszter második fele már valódi teher volt, de nem fizikai értelemben véve.

A betöltött 40. hét után ez csak fokozódott. Egyrészről szerettem volna már túllenni a szülésen, hisz tudtam, hogy nem lesz egy leányálom. Félni nem féltem tőle, mindig is egy szükséges rossznak tartottam, nem voltak illúzióim, nem romantizáltam gondolatban. Másrészről viszont szerettem volna, ha minél később jön el, minél tovább lehetek a régi önmagam. 

Hosszú várakozást követően végül 5 nappal a kiírt dátum után elérkezett a találkozás napja... Ez viszont már egy új történet lesz.

Az első trimeszternaplóban meséltem arról, hogyan derült ki a terhességem és miként zajlott az első időszak. Ebben a bejegyzésben a második trimeszterről fogok mesélni, ami a kedvencem volt mind közül. 

Vizsgálatok

A 2. trimeszterben hivatalosan csak a 18. heti genetikai ultrahangot és a cukorterheléses vérvételt kell elvégeztetni, de a magán várandósgondozáson továbbra is minden hónapban meg kellett jelennem, ami számomra megnyugtató volt. A vizsgálatokon hónapról hónapra mindent rendben talált az orvosom, semmi okunk nem volt aggódni.

A 17. héten mentünk el az első babamozira a CsodaBent Magzati Ultrahang Stúdióba. Bár döcögősen indult a mozi, a dacosan hátat fordító kislányunk végül nagy mosollyal az arcán megmutatta magát nekünk némi torna és kóla ivást követően. A vizsgálatról videó készült, amit még aznap megkaptunk, és egy választott képet a helyszínen ki is nyomtattak nekünk. Ezekkel a képekkel jelentettük be a közösségi média felületeinken, hogy gyermeket várunk, a 17. hétig csak a rokonaink és legközelebbi barátaink tudtak róla. 

A 18. heti genetikai vizsgálatra a Czeizel Intézetben került sor, nagyon jót moziztunk itt is és ekkor is csupa pozitívum hangzott el: a baba egészséges, jól helyezkedik, megfelelőek a méretei. Ennél jobb híreket nem is kaphattunk volna. A vizsgálat teljes videoanyagát és sok-sok képet is megkaptunk digitálisan, illetve kinyomtatva is a lelethez fűzve, egyet pedig fotópapíron is.

Mivel az már a 12. héten kiderült, hogy három helyett csak két köldökér fejlődött ki, indokolttá vált egy magzati szívultrahang is. Ezt szintén a Czeizel Intézetben csináltattuk meg a 20. héten. Szerencsére az eredmény jó lett, semmilyen fejlődési rendellenesség nem látszott és a baba továbbra is tökéletes ütemben fejlődött, innen kiderült, hogy a köldökzsinór a kettő ér ellenére is megfelelően funkcionál. 

A második trimeszterre időzítettük a nászutunkat, a védőnőm tanácsára tanácsára a cukorterhelést csak utána csináltattam meg, így nem kellett izgulnom az eredményen, és kedvemre ehettem mindent. Tudom-tudom, ezért pár felelősségteljes kismama biztos máglyán égetne, de utólag is azt mondom, hogy ez volt a jó döntés. Nálam tehát a 26. héten került sor a terheléses cukorvizsgálatra és a második trimeszteri vérvételre, melyek eredménye nem indokolt további vizsgálatokat, beavatkozásokat, diétát, szóval minden gramm cukor és szénhidrát, amit a nászúton fogyasztottam, a hasznunkra vált. :)

A második trimeszter legvégén, a 27. héten még babamoziztunk egy utolsót, ekkor azt mondták, többször nem érdemes menni. Így is nagyon nehezen tudtak róla értékelhető képeket készíteni, mert az arcát végig a méhlepénybe temette. 

Pocak 15, 21 és 25. hetesen. Ebben a trimeszterben már hétről hétre igazán látványos volt a változás.

Tünetek

Az első trimeszterben tapasztalt tünetek nagy része a 14-15. hét környékén nyom nélkül felszívódott, mintha soha nem is lett volna. Ekkor épp két orvosi vizsgálat közt voltam félúton, és emlékszem, mennyire ijesztő volt, amikor rájöttem, semmit nem érzek. Mintha már nem is lettem volna terhes. Emiatt eluralkodott rajtam a pánik, biztos voltam benne, hogy baj van és zokogásban törtem ki, melyre a férjem csak annyit mondott: "Minden rendben van! Van egy új tüneted! Mostmár ok nélkül sírsz - nem ezt szokták a terhes nők?". :D És igaza volt... Az érzékenység nem tartott sokáig, a második trimeszterben egyáltalán nem volt jellemző a tipikus "mindenen elsírom magam" jelenség.

A következő alkalommal az orvosom is megnyugtatott, hogy minden rendben, ezután kezdetét vehette a legidillibb időszak. Ezekben a hetekben-hónapokban nem kellett aggódnunk, nem voltak kellemetlen tünetek, energikusabb voltam mint bármikor az életem során, ragyogott a bőröm, a hajam, szépen kerekedett a pocakom. Értelmet nyert számomra az áldott állapot kifejezés. 

Ebben a három hónapban is vissza-visszatért a csípő- és deréktáji fájdalom, de ezekkel ebben a 9 hónapban megtanul az ember együtt élni. A második trimeszter végén kezdődött a zsibbadás, ami az egyik legzavaróbb tünet volt az egész terhesség alatt Eleinte éjszakánként jelentkezett, mindig csak a jobb karomban. Azt gondoltam, biztos csak elfeküdtem, egy kis mozgatás, oldalcsere segített rajta. Az idő előrehaladtával egyre intenzívebbé vált, már nem csak éjszaka, hanem nap közben is jelentkezett, de csak a harmadik trimeszterben jött a java... Erről a következő részben írok részletesebben. 

Egy klasszikus tünet is megjelent, de szerencsére nálam viszonylag későn ütötte fel a fejét a gyakori vizelési inger. A nászutunkat még megúsztam, így hosszabb sétákat, kirándulásokat is meg tudtunk ejteni gond nélkül. Ha pár héttel később utaztunk volna, már nem lett volna ilyen mázlink. Ez is a terhesség végére lett igazán kellemetlen, de az éjszakákat már a 25. héttől kezdve meg kellett szakítanom 1-2 pisiszünettel. 

A hízás miatt a combjaim elég korán elkezdtek összeérni és a nyári melegben hamar kidörzsölődött a bőröm. Akkoriban osztottam meg Instagramon is ezt a tippet, aminek nagyon sokan örültek nem csak kismamaként. Nekem tökéletesen bevált a Bellinda Bandelettes combfix, amit a Rossmannban vettem még a nyaralás előtt. Később mindenhol készlethiányos volt így érdemes még az első tavaszi napsugarak megjelenésekor lecsapni rá. Tökéletes ellenszer a combok kidörzsölődésre. Diszkrét, megfelelő méretben nem vág be sehol, a szilikon csíkoknak köszönhetően pedig nem is mászik el a helyéről. Én egy párral kihúztam a nyarat és rengetegszer mostam, a minőségén ez sem rontott.

A nagyobb étvágy és az extrém kívánósság továbbra sem volt jellemző, de azért ennek a trimeszternek is megvoltak a kedvencei. Nagyon sok gyümölcsöt (főleg epret) ettem ekkoriban, és rákattantam a citromra. Az olasz nyaralás ezért duplán fenséges volt számomra, hisz az üzletek, zöldségesek polcai roskadoztak a friss gyümölcsöktől, itt ettem például az évben először dinnyét, és a sorrentoi citromligetekben is olthattam a szomjam. Literszámra ittam a granitát, az olaszok közkedvelt citromos jégkásáját. A másik kedvencem a virgin piña colada lett, ezt itthon is többször elkészítette nekem a férjem. :)

Repülés, utazás a várandósság alatt

23 hetes várandós voltam, amikor elrepültünk Olaszországba a nászutunkra és szerintem nem is időzíthettük volna jobban ezt az utazást. Állítólag ez a legideálisabb trimeszter repülés szempontjából, és ezt én is csak megerősíteni tudom. 

Ha valaki repülést tervez a várandósság idején, mindenképp érdemes konzultálni az orvosával erről és kérni egy kétnyelvű igazolást tőle, amiben jóváhagyja az utazást, persze csak ha problémamentes a várandósság. Ezt az igazolást kérhetik a reptéren, ezért jó ha nálunk van, hiányában meghiúsulhat a tervezett út. Érdemes tájékozódni a választott légitársaság szabályairól, hogy hanyadik terhességi hétig engedik utazni járataikon a kismamákat, mivel ez változó lehet. A biztonsági ellenőrzésnél a mágneskaput ki lehet kerülni várandósként (bár elméletileg semmilyen veszélyt nem jelent az sem, ha áthaladunk rajta), ilyenkor motozásra kell számítani, nálam ezt minden esetben hölgy végezte. A repülőút nálam semmilyen gondot nem okozott, felszálláskor enyhe nyomást éreztem a pocakomban, de én amúgy sem szeretek repülni, szóval ez az izgalomtól is lehetett. :) 

Maga a nászút mesébe illő volt, a várandósság pedig csak emelte a fényét, semmiben nem hátráltatott, nem okozott nehézséget. Na jó, pár pohár olasz bor és egy-két koktél jól esett volna... :) Tele voltam energiával ebben az időszakban, szívtam magamba a csodálatos élményeket, érzéseket, hangulatokat, a napfényt, a tenger sós illatát. Szerelmesebbek voltunk mint valaha és hihetetlenül feltöltött bennünket az utazás. Nagyon örülünk, hogy nem mondtunk le róla a várandósság miatt. Alig várjuk, hogy egyszer visszamenjünk ezekre a helyekre a kislányunkkal és megmutassuk neki a pocakon kívül is Sorrento környékét és az Amalfi-partvidéket. 

Ha lemaradtatok az első trimeszternaplóról, és kíváncsiak vagytok a várandósság végére is, akkor itt ezeket is elolvashatjátok.

Az első várandósság minden bizonnyal életem eddigi legszebb és legizgalmasabb időszaka. Ezekkel a blogbejegyzésekkel azon túl, hogy saját magam számára is megőrizhetem az emlékét, szeretnék néhány hasznos infót, tippet adni olvasóimnak, megválaszolva egyúttal a friss kismamák leggyakoribb kérdéseit, melyeket a közösségi média felületeken kaptam.

2021 október végén döntöttük el a párommal - azóta férjemmel -, hogy zöld utat adunk a babaprojektnek. Nem görcsöltünk rá, mindössze megbeszéltük, hogy elhagyjuk a fogamzásgátlást. Tizenkét éven át használtam Nuvaring hüvelygyűrűt, így nem tudtam, mire számíthatok, hogyan rendeződik a hormonháztartásom, milyen ciklusaim lesznek (ha egyáltalán lesznek). Novemberben az éves rákszűrésen egyeztettem a nőgyógyászommal a terveinkről. Ezzel egy időben elkezdtem szedni a Czeizel 1 vitamint, mely a babatervezés időszakában és az első trimeszterben ajánlott, a férjemmel együtt pedig egy Royal Jelly méhpempő kúrát is csináltunk. Az első ciklusom nagykönyv szerinti volt, ez bizakodásra adott okot. Semmi más módszert nem alkalmaztunk (pl. naptár, hőmérőzés, ovulációs teszt), teljesen természetesen álltunk hozzá, úgy véltük, "jön, amikor jönni szeretne". 

Egy átmulatott ünnepi időszak után január 3-án villant be: már öt napja késik. A fogamzásgátló előtt nálam 6-60 napos ciklusig minden előfordult, így ez még nem számított volna extrémnek. A biztonság kedvéért mégis csináltam egy tesztet. Spoiler: pozitív lett - nagyon pozitív! Mivel korai szakaszban volt még a várandósság, két héttel későbbre kaptam időpontot orvosi vizsgálatra. Hamar el is jött a várva várt nap, ahol először láthattuk meg ultrahangon a kis Áfonyát (ekkora volt 6 hetesen). Méretei alapján tökéletesen megfelelt a korának, és látszólag minden rendben volt, így nyugalomban, boldogan készülhettünk a január 22-én tartandó esküvőnkre.

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert a jól ismert kínzó terhességi tünetek közül nálam egy sem jelentkezett. Persze azért fel tudok sorolni néhányat, amivel szembesülnöm kellett, de émelygés, hányás egyetlenegyszer sem jelentkezett az első trimeszterben. Ami viszont igen:

• puffadás: nagyjából az 5. héttől kezdve egészen a második trimeszterig elkísért az extrém puffadás. Hízni is elkezdtem, de ez sokkal zavaróbb volt, mert már akár reggel, egy pohár víz után jelentkezett. Ennek következtében a nadrágok idejekorán kényelmetlenné váltak, néha már úgy néztem ki, mint egy 4-5 hónapos várandós, pedig még csak a 2. hónap környékén jártam. 

• csípőfájdalom: ez a tünet visszatérő volt, először a 10. hét környékén jelentkezett, főleg éjszakánként. Természetes velejárója a terhességnek, a medencetáji szalagok nyúlása okozza, sajnos elkerülhetetlen.

• talpfájdalom: nagyjából két héten át tapasztaltam minden reggel az ágyból kikelve. Az első néhány lépést bicegve, sziszegve tettem meg. Ekkor még nem tudtam, miért lehet, de hamar kiderült: egy számot nőtt a lábam. Ezt sok kismama tapasztalhatja a várandósság alatt. A relaxin nevű hormon okozza a jelenséget, mely a szalagok és ízületek lazulásáért felel úgy a medencében, mint a lábfejben. Ahogy a magzat, ezáltal a súlyunk növekszik, a talpboltozatra nagyobb teher nehezedik, a lazább szalagok miatt pedig lejjebb ereszkedik a hosszanti boltozat, ez okozza a lábméret növekedését, mely általában a várandósság után is megmarad. (Cipőkollekció kuka, hurrá!)

• izomgörcsök: gyakran tapasztaltam lábikragörcsöt, ez azonban megfelelő mennyiségű magnézium bevitellel könnyen orvosolható. Nekem a Magnosolv vált be.

• fáradékonyság, aluszékonyság: a legkellemetlenebb tünet volt talán mind közül. Minden délután kénytelen voltam aludni egy órácskát annak érdekében, hogy folytatni tudjam a napi teendőimet, legfőképp a munkámat. Ha nem volt lehetőségem rá valami miatt, akkor 4 után már használhatatlan voltam. 

• emlőfájdalom: talán a fájdalom nem is jó kifejezés, inkább erős érzékenységnek mondanám. Az első hetekben éjjel-nappal melltartót kellett viselnem, mert egy póló is tudott kellemetlenséget okozni. 

• zsíros haj: újra tinédzsernek érezhettem magam, 2-3 naponta kellett megmosnom a hajam, holott korábban a heti egy alkalom bőven elegendő volt.

• kellemetlen testszag: ciki vagy sem, bizony nálam ez is egy tünet volt, melyet a hormonok okoztak. Szerencsére nem folyamatosan, de időnként néhány napra jelentkezett és olyankor semmilyen dezodor nem használt.

Így olvasva ezek is ijesztőnek tűnhetnek főleg azok számára, akik még nem voltak terhesek, de higgyétek el, ezek a valóságban apróságok voltak, melyeken könnyen túllendültünk, legtöbbször csak elpoénkodtuk (főleg a puffadással járó dolgokat... :)). Nem nehezítették meg a mindennapokat, legalábbis nem annyira, hogy emiatt rosszul éljem meg a terhességet. 

Nem jelentkezett extrém kívánósság az első trimeszterben, de volt pár dolog, amire rákattantam. Az egyik ilyen volt a narancs. Emlékezetes számunkra, amikor két-három megpucolt narancs eszegetése közben megkértem a férjem, hozzon be nekem egy kis narancslevet. :) Ezen kívül a kakóscsiga kísérte még végig a várandósság első három hónapját. Ami fix volt, hogy kizárólag édeset tudtam reggelizni, ez lehetett péksüti, gabonapehely, Nutellás kenyér, zabkása vagy gyümölcs, a lényeg volt, hogy édes legyen. A kívánósság mellett sok kismama undorodni kezd bizonyos ízektől, szagoktól. Nekem ilyen gondom sem volt, ugyanúgy használtam az erős parfümöt, öblítőt, nem zavartak az ételszagok, egyetlen kivétellel. Ez a kivétel pedig a lazac volt, amiért korábban rajongtam és rendszeresen ettünk is. Amikor először sütött lazac steaket a férjem a terhességem alatt, nem bírtam a konyhában maradni és persze enni sem tudtam belőle - legnagyobb bánatomra. 

Ezt a részt főként azoknak írom, akik még az első babavárás előtt állnak, így később segíthet, merre induljanak egy pozitív teszt után. Sajnos a korábbi orvosom, akihez tinédzser korom óta jártam, vidéken praktizál, így az egyszerűség kedvéért újat kerestem a várandósgondozásra. Egy barátnőm ajánlására kerestem fel Dr. Tidrenczel Zsoltot, aki az ország egyik legjobb genetikusa. Mivel semmiképp nem akartam az állami egészségügyet igénybe venni, ezért csak a magánrendelés jöhetett szóba. Az első trimeszterben a terhességmegállapításon és a gondozásba vételen kívül már csak a genetikai ultrahang volt. Általánosságban elmondható, hogy a magán gondozás esetén havi egy találkozóra kell számítani az orvosunknál, szemben az államival, ahol összesen, ha jól tudom 3 ultrahang van és az utolsó hetekben az NST/CTG vizsgálatok, ami szerintem nem kielégítő. A 12. heti genetikai ultrahangot és kombinált tesztet a Czeizel Intézetben szintén Tidrenczel doktor végezte el. Ekkor tudtuk meg a nemét is, bár még nem volt 100%, a 12. héttől minden alkalommal kislánynak mutatta magát. :) Mivel a kombinált szűrés eredménye önmagában is megnyugtató lett, mi nem láttuk indokoltnak, hogy további vizsgálatokat csináltassunk (pl. Prena, Nifty). 

Pro tipp: én még a terhesség legelején nyitottam egy egészségpénztári számlát a Prémiumnál, így minden magánorvosi vizsgálatot (plusz gyógyszereket, kontaktlencsét, baba termékeket, pl. pelenkát, vitaminokat, és még sok mást) el tudok számolni, melyek után adóvisszatérítés igényelhető évente maximum 150.000 Ft-ig. 

Az orvosi vizsgálatok mellett fontos még megemlíteni a védőnői terhesgondozást. Ha jól emlékszem, 8 hetes voltam, amikor először találkoztam a védőnőmmel, aki egy tündér, hatalmas szerencsém van vele. Ő az, aki a várandósgondozási kiskönyvet adja, amit később minden vizsgálatra magunkkal kell vinni. Ahogy olvasgattam a témában, eltérő a gyakorlat és védőnője válogatja, milyen gyakran találkozik a kismamákkal. Az első trimeszterben nekem két védőnői látogatásom volt. Első alkalommal én mentem, a 12. héten pedig ő jött hozzánk helyszíni szemlét tartani.

Összességében tehát elmondhatom, hogy nagyon nyugodtan telt az első trimeszter, a magzat is tökéletesen fejlődött és én is jól éreztem magam a bőrömben, a boldogságunkat pedig a meghitt, gyönyörű téli esküvőnk koronázta meg. 

Ha kíváncsiak vagytok, hogyan zajlott a 2. és 3. trimeszter, mely tünetek tartottak ki és mik jelentkeztek újonnan, miket vásároltunk, hogyan készültünk a baba érkezésére, akkor olvassátok el a további trimeszternaplókat és babás írásaimat.

Orsi

A Hyundai Bayon a márka legkisebb szabadidő autójaként jelent meg idén a piacon ezzel felvéve a versenyt a testvér cég mini SUV-jával, a Kia Stonic-kal, amit szintén teszteltem nemrégiben. Alapvetően a Kona kistestvérének szánták, méreteket tekintve viszont nem sokkal marad el a népszerű márkatárstól. Ahogy a Kia Stonic is a kompakt Rio alapjaira, így ez is az i20 alapjaira épül, csak egy kicsit felfújták itt-ott, hogy nagyobbnak tűnjön.

 

Hossza 4180 mm, vagyis 3 centivel rövidebb mindössze a Konától, szélessége 1775 mm, magassága pedig 1500 mm. Utóbbi adat alapján 4 centivel magasabbra építették, mint az i20-at, a Konától 7 centivel marad el, és ha már itt tartunk, a Kia Stonicnál is alacsonyabb 1-2 centivel. A csomagtartó kategóriához képest tekintélyes, 411 literes, ami bőven elegendőnek bizonyult 4 főnek egy balatoni hosszú hétvégére, és még a káptalantóti piacon szerzett vásárfia dongapadból is belefért kettő a kézipoggyászok és szatyrok mellé a hazaúton. A hasmagasságán a kompakt kivitelű i20-hoz képest csak 2 centit emeltek, így azt nem javaslom, hogy ezzel induljunk dűlőtúrára, de egy padkával és fekvőrendőrrel megbirkózik a városban.

A méreteken túlmenően érdemes még beszélni a Hyundai Bayon külsejéről, ami igencsak megosztóra sikerült. Az eleje többnyire elnyeri az emberek tetszését, a mai kornak megfelelően futurisztikusra sikeredett, a szűkre szabott menetfény és az éles vonalakkal különválasztott fényszórókkal, valamint a bordázott hűtőráccsal izgalmas és nagyon SUV-os lett a végeredmény. A hátulja azonban már hagy némi kivetnivalót.

Van, aki gyönyörűnek találja, van, aki megbotránkozik rajta. Én valahol a kettő között állok: tetszik, hogy nem átlagos, nem hétköznapi, de tény, hogy lehetett volna még csiszolni rajta. Az éles formák itt is visszaköszönnek, a hátsó lámpákat összekötő elsőre lámpának látszó műanyag csík azonban értelmezhetetlen számomra, a tervezők helyében biztosan beálltam volna a csomagtartón végigfutó menetfény trendbe. Egy biztos: az emberek beszélnek róla, megnézik, és ha már ennyit nézegetik, meg is jegyzik őt - ki ezért, ki azért...

A belső számomra hatalmas pozitív csalódás, alacsonyabb kategóriás autó lévén nem vártam tőle ilyen minőséget sem esztétikum, sem anyaghasználat terén. A legszembetűnőbb a műszerfalon végigfutó bordázott elem, ami a szellőzőket is magában foglalja. Bár a beltérben a műanyag uralkodik, szerencsére a kellemesebb tapintású, matt verzió került bele, kevés éllel, lágy formákkal. Az egyik legnagyobb pirospont egyértelműen az ülés: régen ültem ennyire kényelmes, formás, jó oldaltartású ülésekben, és még a kárpitra sem lehet panaszunk. A másik, ami a sötétedés utáni használatkor tűnt fel, a hangulatos beltér világítás, ami nem csak a lábteret, de az ajtóban lévő tárolókat is lágy kék fénybe burkolja, ezáltal modern és egyben megnyugtató miliőt varázsolva. 

A Bayon 10,25 colos digitális műszeregységet kapott, optikailag hozzá kapcsolódik a központi érintőképernyő, mely a tesztmodellben 8 colos volt, de kérhető szintén 10,25 colossal is. Természetesen a telefontükrözés itt sem okozott gondot, további okos megoldásként pedig kérhető vezeték nélküli töltő is. A Hyundai SmartSense biztonsági funkciók széles skáláját kínálja, ilyen a sávkövető-, az aktív holttérfigyelő és az intelligens sebességtartó automata is. Ezek közül a sávkövetést volt szerencsém kipróbálni, mely minden indításnál aktiválódik, én viszont minden alkalommal ki is kapcsoltam, ugyanis nagyon zavaróan rángatta az autót ide-oda a néha félreértelmezett felezővonalak esetén. 

Motorválaszték terén nem túl széles a kínálat, a Bayon belépő szinten 1,2-es négyhengeres szívó benzin motorral kapható, fölötte jönnek a manapság divatos 1 literes háromhengeres turbó motorok, amiből 100 és 120 lóerős is elérhető (utóbbi 48 voltos hibrid). A kínálat itt véget is ér, dízel és elektromos nem készült. Én a szívó benzinest (84 lóerő, 117 Nm) kaptam meg tesztelésre, amelyre a Hyundai hivatalos weboldalán sejtelmesen "szelíd, de megbízható erőforrásként" hivatkozik. Nos, ez előrevetítette, hogy nem számíthatok egy erőgépre, és ezt hozta is. Ettől függetlenül egész kellemesen el lehetett autókázni a Káli-medencében, de a nyomaték hiánya egy-két emelkedőn már azért érezhető volt. Ehhez a motorhoz ötfokozatú kézi váltó jár, míg a turbókhoz 6 fokozatú intelligens manuális vagy a hétfokozatú duplakuplungos is. 

- Orsi

A koreai gyártó úgynevezett mini SUV-je a Stonic, ami a Rio alapjaira épül, azonban egy picivel magasabb annál, az átlagos crossoverek magasságától viszont elmarad. A pontos méreteit tekintve 1520 mm magas, 1760 mm széles, 4140 mm hosszú, ebből is láthatjuk, hogy valóban nem egy óriás, ezáltal pedig valóban a városi közlekedést megkönnyítendő, jól manőverezhető formát dobott piacra a KIA. Az általam tesztelt modell egy lágy hibrid Kia Stonic 1.0 ECO Dynamics+ Style felszereltségű verzió volt 48 voltos akkumulátorral és elektronikus vezérlésű kuplunggal.

Kia Stonic kívülről

A Kia járműpalettájáról sok minden elmondható, de az semmiképp, hogy unalmas lenne. Ehhez hűen a Stonic karakteres formája is vonzza a tekintetet. Az áramvonalas, markáns hűtőráccsal és helyzetjelzőkkel egybeépített LED fényszórókkal szerelt orr kifejezetten 'kiás', messziről felismerhető, mely márka modellje közelít felénk. Tetősínt is kapott, hisz szabadidőautóról beszélünk, én már el is képzeltem rajta a szép sárga bringámat, amint a Balaton felé vesszük az irányt.

Kategóriájához képest sok figyelmes, praktikus részletet rejt, ilyen például a napszemüveg tartó rekesz.

A külső tehát kifejezetten vidámra és sportosra sikeredett, egyszerűen jó ránézni erre az autóra, különösen, ha egy izgalmas színösszeállítást kap a gyárban. Az autó teljesen személyre szabható, hiszen 29 színváltozatban elérhető, melyből 20 izgalmas kétszínű kombináció is elérhető. Emellett négy - bronz, narancs, zöld vagy szürke - belső színcsomag választható, valamint 15 és 17 colos papucsokkal is kérhetjük az autót. Az egy hetes teszt alatt többször tapasztaltam, hogy a Stonic tulajok elégedetten mosolyogtak vagy integettek át a piros lámpánál, ha két tesó összetalálkozott. 

Kia Stonic belülről

A Kia Stonic belső tere tágas, modern, letisztult és logikus. A 8 colos lebegő érintőképernyőt leszámítva minden más fizikai gombokkal vezérelhető, jól átlátható és könnyedén használható. Természetesen elérhető benne az Android Auto™ és az Apple CarPlay™, az UVO Connect fedélzeti szolgáltatás pedig sok hasznos információval lát el bennünket vezetés közben. Az UVO App segítségével távolról is megnézhetjük az üzemanyagszintet, a jármű pillanatnyi helyzetét, de a véletlenül nyitva hagyott ajtókat is bezárhatjuk az alkalmazás segítségével. 

Kis mérete ellenére jól pakolható, praktikus rekeszekkel van ellátva, csomagtartója pedig hozza a kategória átlagot a maga 325 literével. Itt kapott helyet a padlólap alatt az akkumulátor, de nem volt olyan érzésem, hogy emiatt érezhetően kisebb lenne a csomagtér. Síkban nyitható üléseivel 1103 literre bővíthető a raktér. 

Ez a méret már elegendő egy nagybevásárláshoz, és a néhány napos kiruccanás csomagjai is elférnek benne.

A Kia Stonic mindössze kétféle motorral kapható: mindkettő 998 köbcentis, háromhengeres, turbós benzinmotor, csak a lóerőben van némi eltérés. Az alap motor 100 lóerőt tud, a 48 voltos lágy hibrid azonban 120 lóerős. A villanymotor rásegítés itt is azt jelenti, mint a Rio esetén. Az autó nem képes tisztán elektromosan közlekedni, de a lassításkor eltárolt energiát gyorsításkor kapjuk vissza a villanymotortól, ezzel spórolva némi üzemanyagot.

A csomagtartóban lapul meg a villanymotor.

A kétféle motorhoz két váltóból választhatunk. Az egyik hatfokozatú kézi, míg a másik hétfokozatú dupla kuplungos. A tesztmodellben a manuálist volt szerencsém kipróbálni az elektronikus vezérléssel melyet kifejezetten a 48 V-os modellekhez fejlesztett a Kia. Az intelligens kézi váltó minden szempontból ugyanúgy használható, mint a hagyományos kézi sebességváltó, de a mechanikus kapcsolat nélküli, tisztán elektromos tengelykapcsoló-kiemelő rendszerrel (clutch-by-wire) javul a hatásfok, csökken a fogyasztás, így az emisszió is. Mindemellett pedig megmarad a kézi kapcsolás élvezete. 

Az iMT működése lépésről lépésre
- A vezető sebességben hagyja a váltót, miközben leveszi a lábát a gázpedálról, hogy lassítson (például egy kereszteződés előtt)
- A váltó a vezető által korábban bekapcsolt fokozatban marad, az autó lassul (motorfék), miközben az iMT számítógépe leállítja a motort és kiemeli a tengelykapcsolót
- Az autó, álló motorral, és nyitott kuplunggal lassul tovább (így a benzines, vagy a dízelmotor motorfék hatása nem érvényesül, azaz tovább gurulhat; a mozgási energia jobban hasznosul)
- Ha a vezető ilyenkor a gázra lép, mert gyorsítani szeretne, vagy kinyomja a kuplungpedált, hogy visszakapcsoljon, a 48V-os villanymotor-generátor azonnal újraindítja a belsőégésű gépet
- A 48V-os villanymotor-generátor segít összehangolni a motor fordulatszámát a váltóéval (a vezető által választott sebességfokozattól függően), így az újraindulás mindig rángatásmentes és gyors
- A bekapcsolt sebességfokozattól függően, bizonyos sebesség alatt, a motor mindenképpen újraindul, és a kuplung önműködően zár, hogy az autó nehogy lefulladjon
(Forrás: KIA) 

Ennek köszönhetően vitorlázhatunk a kézi váltós autóval, ami igazán izgalmas élmény. Ha pedig a  vezetési élménynél tartunk... A Stonic nagyon dinamikusra sikerült, érzékeny kormányával pontosan és gyorsan manőverezhetünk vele a városban, a futóműve viszont kifejezetten feszes, pattogós. Eco, Normal és Sport módban is használhatjuk, az első kifejezetten lomhává teszi, a Normal sem reagál túl gyorsan gázadásra, Sport fokozatban viszont már megmutatta a 48V rásegítéstől elvárható teljesítményt a gyorsításoknál, minden terepen így volt a legélvezetesebb vele a közlekedés. 

Bár ránézésre ez egy SUV, viszonylag alacsony méretének köszönhetően a városi terepjárók legnagyobb hibáját sikerült kiküszöbölni: az autó nem billeg, sokkal inkább egy kompakt autóra hajaz a vezetési élmény, mint sem egy magasra épített járműre. A fogyasztása ennek ellenére nem alakult túl kisautósan. Az egy hét alatt vegyes használatban volt, kapott egy kis pályát is, de főként városban cirkáltam vele, így zártam 7,2 literes átlag fogyasztással a tesztüzemet.

Az anyaghasználattal kapcsolatban vegyes érzéseim voltak, de többségében igyekeztek minőségi, kellemes tapintású anyagokat használni a tervezők.

A vezetés biztonságosabbá tételéért a Kia Stonicba is számos extra kérhető. Ilyen a DRIVE WISE fejlett vezetőtámogató rendszer, mely felismeri a lehetséges veszélyt, ezzel biztonságosabbá téve a vezetést. A ráfutásos ütközéselkerülő támogatás (FCA) figyelmeztet ha gyalogos, kerékpáros vagy más jármű kerülhet az autó útjába. Ha veszélyes helyzetet észlel, figyelmeztet és automatikusan fékez, hogy elkerülje a balesetet. A sávtartó asszisztens és sávkövető rendszer figyeli az út felfestéseit és az előttünk haladó járműveket, ha kell korrigálja az irányt. Az adaptív sebességtartó automatika mind a sebességet, mind a követési távolságot szabályozza, a holttérfigyelő asszisztens pedig azt figyeli, van-e bármi jármű a holttérben és ha figyelmeztetése ellenére mégis megkezdjük a sávváltást, az ütközéselkerülő asszisztens azonnal fékezni kezd, hogy megakadályozza a balesetet. Kérhetünk még bele első és hátsó parkolási segédet, tolatókamerát, táblafelismerő asszisztenst.

Az általam kipróbált STYLE felszereltségű 120 Hybrid 48V benzinmotorral és manuális váltóval szerelt változat alapára 6 249 000 Ft, mely természetesen a különböző extrákkal könnyedén súrolhatja a 7 milliót is. 

Szemet gyönyörködtető forma, melynek az izgalmas színkombináció is jól állt.

Hogy kinek ajánlom? Alapvetően bárkinek, aki a kompakt autókból kicsit magasabbra ülne, mégse vágyik egy sokszor indokolatlanul nagy, ezáltal bizonyos szituációkban kényelmetlen crossoverre, hanem maradna a városokhoz tervezett, könnyen kezelhető járgányoknál. Ha valaki a sportosabb, jópofább karosszériákat kedveli, annak is tetszeni fog a Stonic. Ha az árát nézzük, akkor viszont már elképzelhető, hogy ezért a pénzért egy másik, de jobban felszerelt modellre (pl. Ceed Kombira) tenném le a voksom a Kia palettáján.